Egy furcsa puffancs
A WASP-107b felfedezése 2017-re nyúlik vissza: ekkor azonosították a Földtől 210 fényévnyire lévő csillaga körül. Mérete szinte megegyezik a Jupiterével – annak 94%-a –, viszont tömege csak 12%-a a Naprendszer óriásának. Extrém alacsony sűrűsége miatt került a “szuper-pufi” exobolygók sorába.
Különlegesség, hogy hétszer közelebb kering csillagához, mint a Merkúr a Naphoz. Ezzel szemben nálunk a sziklás bolygók vannak közelebb, a gázóriások pedig távolabb a Naptól. Ezért a tudósok úgy vélik, eredetileg a WASP-107b is távolabb formálódott, de egy másik bolygó – a WASP-107c – gravitációs húzóereje miatt vándorolt a csillag közelébe.
Kiforrósodó levegő
Ahogy közelebb került csillagához, felforrósodott légkörének jelentős része egyszerűen elszivárgott az űrbe. A JWST mérései szerint a héliumfelhő már bőven a bolygó előtt száguld el, akár másfél órával is megelőzve azt a csillag körüli pályán. Az atmoszféra összetétele is érdekes: több benne az oxigén, mint várnánk, ha közel született volna csillagához – ez alátámasztja a korábbi migráció elméletét.
Emellett a James Webb-űrteleszkóp vizet, valamint szén-monoxidot, szén-dioxidot és ammóniát is talált a légkörében, de a várakozásokkal szemben metánt nem. Ennek következtében feltételezhető, hogy a csillag melege intenzív feláramlásokat idéz elő, amelyek mélyebbről származó, metánban szegény gázokat juttatnak a felső légkörbe.
Légkörvesztés földi szemmel
Bár minden bolygó légköre veszít valamennyit, a WASP-107b-n a folyamat különösen látványos és gyors. Az ilyen extrém példák tanulmányozása segíthet megérteni, hogy miért vesztette el például a Vénusz az eredeti vízkészletét, vagy milyen körülmények között veszítheti el akár egy Földhöz hasonló bolygó is a saját légkörét.
