Az Artemis III küldetésének jelentősége
A tervek szerint a mostani küldetés döntő fordulópont lesz az Artemis programban, mivel az űrhajósok csaknem két héten át keringhetnek a Föld körül – négy nappal tovább, mint az előző, Artemis II küldetés esetében. Ez az idő lehetőséget teremt arra, hogy a NASA további tapasztalatokat szerezzen az életfenntartó rendszerek működéséről, valamint a repülés közbeni dokkolásról. Ráadásul a tesztrepülés sikeressége esetén a jelenleg túlterhelt Artemis program számára megnyílhat az út a 2028-as holdraszálláshoz, amely 54 év után újra eljuttathat egy amerikai űrhajóst a Holdra.
A NASA számára nem csupán az embert szállító Artemis III a tét. Ahhoz, hogy az űrhajósok ténylegesen visszakerülhessenek a Hold felszínére, elengedhetetlen a SpaceX és a Blue Origin sikeres szereplése is – mindkét cég azonban komoly technológiai akadályokkal küzdött a közelmúltban.
Bemutatkozik az Artemis III legénysége
Az űrmisszió főpilótája az Európai Űrügynökségtől érkező Luca Parmitano lesz, aki korábban Olaszország első űrállomás-parancsnoki tisztségét is betöltötte. Parmitano meghatottan köszönte meg a családja és a NASA támogatását, akik szerinte a küldetése mozgatórugói.
Az Artemis III parancsnoka Randy Bresnik, egy veterán NASA-asztronauta, aki korábban tesztpilótaként és az STS-129 űrsikló-küldetés résztvevőjeként bizonyított. Bresnik többször vett részt túlélési körülmények között zajló gyakorlatokon – föld alatti barlangokban és víz alatt is –, hogy felkészüljön a legextrémebb kihívásokra.
A NASA másik küldetésspecialistája Tracy Caldwell Dyson, aki az Artemis II tartalékosaként most került elsődleges szerepbe, míg a legénység negyedik tagja, Frank Rubio több mint 28 évet töltött az amerikai hadseregben pilótaként és orvosként, s 371 napig élt a Nemzetközi Űrállomáson – ezzel amerikai rekordot döntött.
Technológiai kihívások és együttműködés
Bár a Starship és a New Glenn rakéták továbbra is kulcsszerepet játszanak az Artemis programban, mindkét rakétatípus visszaesést szenvedett. Legutóbb a Federal Aviation Administration függesztette fel a Starship repüléseit egy május végi anomália után. Ezt követően a Blue Origin is visszaesést könyvelt el, de a NASA szorosan együttműködik velük, hogy a New Glenn fejlesztése ismét a tervek szerint haladjon. A Blue Origin szerint jó úton járnak a májusi esemény kivizsgálásában és az indítóplatform kitakarításában, miközben folyamatosan építik a holdkompjukhoz szükséges járműveket. A SpaceX szintén jelentős előrehaladást jelentett be a Starship fejlesztésével kapcsolatban.
A NASA Space Launch System (SLS) rakétája már idén látványosan bizonyította, hogy képes embereket küldeni a Hold közelébe; az Orion űrhajóval az amerikai és kanadai asztronauták sikeresen visszatértek, a Holdat megkerülve. 2028-ban ezt a bravúrt tervezi megismételni a NASA: az Orion újra holdkörüli pályára áll, majd egy másik kereskedelmi rakéta – vagy a New Glenn, vagy a Starship – indítja a holdkompot, amely az Orionnal összekapcsolódva két űrhajóst levisz a Hold felszínére, majd visszahozza őket a hazautazáshoz.
Jövőbeli holdraszállás és űrbázisépítés
Kezdetben az Artemis III még a holdraszállást is tartalmazta, de a program újratervezésével most csak Föld körüli tesztrepülés szerepel a feladatban. Maga a holdraszállás a 2028-as Artemis IV-re és V-re tolódott, utóbbinál már a NASA állandó holdbázisának alapjait is letennék.
Az Artemis III tehát kulcsfontosságú lesz abban, hogy eldőljön, ki és hogyan szállhat le végül a Holdra – ha mindkét holdkomp kudarcot vall, a teljes Artemis program komoly veszélybe kerülhet. Annak ellenére, hogy az Artemis II sikeres volt, a teljes program lemaradásban és költségtúllépésben van: már most 7200 milliárd forintot is meghaladó költségvetési tervek születtek a következő évekre, köztük egy 20 milliárd dolláros, vagyis kb. 7200 milliárd forintos holdbázist is terveznek.
Új kutatási lehetőségek Föld körül
A repülés során nemcsak a technológiát, hanem az Orion kapszulát és a felszerelést is átfogóan vizsgálják majd. Kiemelten tanulmányozzák az úgynevezett légköri fékeződést is, amely miatt a Föld körül keringő űreszközök magassága idővel csökken, és amely rendkívül érzékeny a naptevékenységre.
A NASA szerint az Artemis III igazi újdonsága nemcsak az űrhajósokban, hanem abban rejlik, hogy egyszerre több űreszköz összehangolt működését, újgenerációs technológiák integrációját, valamint földtudományi és űridőjárási kutatásokat is előtérbe helyezik. Ha minden jól megy, a mostani út lehet a kulcs a következő évtizedek hosszú távú holdprogramjaihoz és az állandó űrbázis kiépítéséhez.
