Új elmélet születik: a Kuiper-öv furcsaságai
2016-ban a Caltech két csillagásza, Konstantin Batygin és Mike Brown vetette fel újra egy lehetséges „kilencedik bolygó” létét. Elméletüket a Neptunuszon túli, törpebolygókban, aszteroidákban és egyéb objektumokban gazdag Kuiper-öv sajátos pályaelhajlásai ihlették, amelyek szokatlanul nagy gravitációs hatásra utalnak. Itt a Pluto is otthonra lelt, de számos Kuiper-övbéli objektum rendezetlen pályán kering, mintha valami masszív test térítené el őket. Hasonlóan ahhoz, ahogy a Hold pályáját is a Föld vonzereje alakítja.
Mindeközben egyre nagyobb teljesítményű távcsövek észleltek újabb, különös mozgású transzneptuni objektumokat, megerősítve, hogy van alapja egy rejtett bolygó keresésének. Brown szerint jelenleg nincs más magyarázat a számos keringési anomáliára.
Puzzle-darabkák: új felfedezések kihívásai
2018-ban egy 700 km átmérőjű, nagyon elnyúlt pályájú törpebolygó-jelölt került elő, amelynek pályája vagy egy ősi ütközés, vagy egy eddig ismeretlen bolygó gravitációs hatásának következménye lehet. Néhány csillagász azonban kételkedik abban, hogy elegendő bizonyíték született volna egy ilyen bolygó létére. Mások a galaktikus árapályra, vagy akár egy nagyon régi, már eltűnt bolygó hatására gyanakodnak.
Alapvető gond, hogy a külső Naprendszert túl rövid ideje vizsgáljuk. Egyes objektumok, például a 2017 OF201, 24 ezer év alatt tesznek meg egy teljes kört, így pontos megfigyelésükhöz akár több száz évre lenne szükség.
Lebilincselő távolságok és az új sednoidok
Az utóbbi időben több sednoid is előkerült – ezek olyan égitestek, amelyek legtávolabb a Naptól, 5 000 CsE távolságban keringenek, távolabb, mint a Neptunusz, amely 30 CsE-re található. A 2023 KQ14 nevű sednoid például legközelebbi pontján 71 CsE-re közelíti meg a Napot, de akár 433 CsE-re is eltávolodhat. Különlegessége, hogy pályája stabilabb, mint sok társáé, így egy esetleges kilencedik bolygónak elképesztően messze, akár 500 CsE-n túl kellene rejtőznie, hogy ilyen kicsi hatással legyen az újonnan felfedezettekre.
Mindeközben ez már a negyedik ilyen objektum, amelynek alapján szinte kizárható, hogy a közelben óriásbolygó lapuljon.
Hiába a remény, túl nagy a távolság?
Ebből adódóan ugyan fennmarad a lehetőség, hogy egy hatalmas bolygó befolyásolja a Kuiper-öv égitestjeit, de a technológia korlátai miatt megtalálása ma még szinte lehetetlen. Egy űrszonda közel 118 év alatt jutna ilyen távoli vidékekre, így továbbra is földi és űrtávcsövek adataira vagyunk utalva. Az egyre fejlettebb megfigyelési módszerek révén folyamatosan kerülnek elő új aszteroidák és kisebb-nagyobb objektumok; ezek pályáinak vizsgálata talán egyszer fényt derít a Naprendszer peremvidékének titkaira.
