Kosárlabda, baseball, minden más előbbre való
A hírlapokat átlapozva szinte kizárólag a New York Knicks dominál, akik éppen zajló NBA-rájátszásuk miatt tökéletesen eluralják a sportrovatokat. A címlapsztori a Spurs elleni csata, Victor Wembanyama játékának elemzése, valamint Jalen Brunson óvatossága, aki figyelmeztet a túl korai ünneplésre. Ha a Knicks söpréssel nyerne, a városban őrület törhetne ki, nagyjából úgy, ahogy Párizsban, miután a PSG BL-t nyert. Van még négy oldal mindkét baseballcsapatnak, a Yankeesnek és a Metsnek is – itt a menedzserek próbálnak reménykedni a szezont meghatározó összeomlás közepette.
Hol marad a futballőrület?
Ehhez képest a foci mennyiségre és lelkesedésre is alig kap helyet. Nem esik szó sem Messiről, sem Ronaldóról, sőt, a focira fókuszáló boltok, például a Soccer, még reggel fél tízkor sincsenek nyitva. A világbajnokság alig több múló szeszélynél ebben a városban, amely ráadásul 2026-ban a döntőnek ad otthont. Ez azért is különös, mert világszerte hatszázmillióan nézik a döntőt, de a helyiek szemében a foci még mindig a gyerekek és a lányok sportjának számít. A korábbi sikerek, mint Pulisic és néhány európai légiós teljesítménye, nem változtattak ezen: a labdarúgás nem tudta magát igazán beépíteni az amerikai felnőtt sportkultúrába.
Élet a vb-árnyékában
Ha az amerikai válogatott, Pochettino vezérletével, kiábrándítóan szerepel, akkor a hazai közönség számára a világbajnokság elveszhet a süllyesztőben. Egy esetleges USA–Irán mérkőzés, amelyet július 3-án az arlingtoni AT&T Stadionban rendeznek meg, azonban történelminek ígérkezik – különösen, ha mindkét csapat továbbjutna a csoportjából.
Vegyes előjelek, ismerős történetek
Az angol válogatott példája mutatja: nem feltétlenül baj, ha a vb előtti utolsó meccsek nem hozzák lázba a közönséget. 1966-ban egy kínkeserves lengyelországi 1–0-s meccsre, 1990-ben drámai tunéziai döntetlenre futotta – aztán mégis világbajnoki döntőig, illetve elődöntőig jutottak. Ugyanakkor vannak példák arra is, hogy a gyenge felkészülési meccsek ténylegesen előrevetítik a csalódást, mint Roy Hodgson csapatával 2014-ben. Most az optimizmus és Harry Kane remeklése lehet a biztató jel.
Kane – a focista új arca
Harry Kane, illetve az ő karaktere a Kedves Anglia (Dear England) című BBC-drámasorozatban szintén előtérbe került. Míg a színházi feldolgozásban főként humorforrás volt, a tévés változatban árnyaltabb, intelligens és érzelmileg kifinomult embert mutatnak be – ez minden bizonnyal közelebb áll a valósághoz, és jól mutatja, hogyan változik a játékosok megítélése idővel.
Irán helyzete – logisztikai botrány
A FIFA szervezése most sem zökkenőmentes: Irán válogatottja a szabályokat megszegve nem a stadionokban, hanem a saját tijuana-i bázisán tartja sajtótájékoztatóit, ráadásul a meccsnapokon oda-vissza repülhetnek – még Seattle-be is, amely hatórányi útra van. Ez rég túlmutat a kellemetlenségen, és joggal várható el, hogy Gianni Infantino, a FIFA elnöke sürgősen intézkedjen.
A szabályrendszer is változik: négy negyed, taktikai szünetek
A világbajnokságon rendhagyó módon nem két félidő, hanem négy negyed lesz, háromperces ivószünetekkel minden szakasz közepén. Szakértők szerint akár 1,5 kilogramm vizet is veszíthet egy játékos a melegben, így a szünetek jelentős taktikai előnyt adhatnak az okosabb edzőknek, hiszen eközben alaposan instruálhatják csapataikat.
Legends – futballhősök, akiknek emléket kell állítani
A világ legnagyobb futballsztárjai most Észak-Amerika felé tartanak, de fontos, hogy ne feledkezzünk meg azokról, akik tragikus sorsra jutottak – például a háború előtti korszak tizenegy kiváló zsidó játékosáról, akikről David Bolchover Mélyre ásva (Digging Deep) című műve szól. Ezek a futballcsillagok világsiker helyett a legszörnyűbb korszak áldozataivá váltak, ezért törekedni kell rá, hogy nevük ne merüljön feledésbe.
