Különleges vízrétegek és élővilág
Az Ox Bel Ha barlangjait a karsztosodás formálta, amikor az esővíz a mészkőben található kalcium-karbonátot oldja. Külön érdekesség, hogy itt a felszín alatti édesvíz és a tengervíz találkozik – ezt a váltakozó réteget haloklinnek nevezik. A rendszer mintegy 27%-a sós, 73%-a édesvizű, amely a maja vízbázist táplálja, és gyakorlatilag ez az egyetlen ivóvízforrás az egész régióban.
A barlangrendszerhez legalább 140 cenote (víznyelő) is kapcsolódik; ezek a beomlott barlangtetők vizet és élőhelyet biztosítanak jaguároknak, pumáknak, szarvasoknak és sok más állatnak. A mélyben pedig egy egészen különleges ökoszisztéma él: a helyi metánrétegeket baktériumok bontják, amelyek aztán barlangi rákoknak és ritka halfajoknak is táplálékul szolgálnak – ilyenek például az Amblyopsis-fajok.
Ősi leletek és veszélyben a barlang
A maja kultúra számára a cenoték szent átjárók voltak az alvilágba. Itt fedezték fel például a közel 13 700 éves Naharon Évája (Eve of Naharon) maradványait – ő lehet a legrégebbi ismert emberi lelet az amerikai kontinensen. Régészek mellett élővilág-kutatók is folyamatosan vizsgálják a térséget, bár a lelet pontos keltezése még vitatott.
Az utóbbi időben azonban a barlangrendszert komoly veszély fenyegeti: a gyorsan terjeszkedő építkezések – köztük egy vasútvonal és az új Tulum nemzetközi repülőtér – miatt kulcsfontosságúvá vált a térség feltérképezése és védelme, hiszen az Ox Bel Ha sok település alatt is elhalad, és az egész régió ivóvízét is szolgáltatja.
