A csók előtti idők nyomában
A tudósok régóta vizsgálják, hogyan alakult ki a csókolózás szokása. Az Oxfordi Egyetem evolúcióbiológusa, Matilda Brindle szerint meglepő, hogy a romantikus csók nem minden kultúrában elterjedt. Azok között azonban, akik csókolóznak, mindennapi, mégis kulturálisan kiemelkedő jelentőségű gesztus. Brindle és kollégái, Catherine Talbot (Florida Institute of Technology) és Stuart West (Oxford) áttekintették a főemlősökre vonatkozó tanulmányokat – az állatoknál a csókot a száj–száj érintkezéseként határozták meg, amely nem jár élelem átadásával.
A csókolózás okai az emberszabású főemlősöknél
Kiderült, hogy a nagy majmok, például a csimpánzok és az orangutánok rendszeresen csókolóznak, például békülés, szexuális vonzalom vagy baráti, szeretetteljes gesztus kifejezésére. A csimpánzok még veszekedés után is szó szerint csókot váltanak, hogy kibéküljenek. Egyedül a keleti gorilláknál nem figyeltek meg ilyen viselkedést, és a gibbonoknál sem figyeltek meg csókot. Ez arra utal, hogy a csókolózás az emberszabásúaknál a gibbonoktól való szétválás után alakult ki, tehát a neandervölgyiek és más őseink is csókolózhattak. Régészeti és ősi DNS-leletek is ezt erősítik: egyes minták alapján 112 000 évvel ezelőtt már létezhetett ez a szokás.
További kérdések és kihívások
Egyértelmű magyarázat még nincs arra, miért és pontosan hogyan alakult ki a csókolózás. Az viszont megfigyelhető, hogy ahol a nőstények több hímmel is párosodnak, gyakrabban figyelték meg a csókot. Ezeknél a fajoknál elterjedt az előrágás is (amikor egy egyed megrágja és átadja az ételt) – ez lehetett talán a csókolózás előfutára. Az adatok hiánya azonban megnehezíti a pontos következtetést.
A kutatók abban reménykednek, hogy további megfigyelések segítenek majd tisztábban látni: lehet, hogy a csók története csak most kezd igazán izgalmassá válni.
