
Új elv a tartalmak védelmében
Az RSL Standard lényegében kibővíti a már ismert robots.txt fájl szerepét; eddig ezzel szabályozták, hogy mely részeit indexelhetik a weboldalaknak a robotok. Mostantól nemcsak azt lehet szabályozni, hogy mely MI-botok mit láthatnak, hanem pontos jogi és díjszabási feltételeket is hozzá lehet rendelni, közvetlenül a robots.txt-hez. Ráadásul ugyanez a rendszer beilleszthető online könyvekbe, videókba vagy bármilyen adathalmazba, amelyet a kiadók pénzért vagy díjazás fejében használnának fel MI-fejlesztők.
Mindenki kereshet rajta, a nagyok és a kicsik is
Az igazán újszerű gondolat az, hogy bármilyen honlaptulajdonos vagy kreatív alkotó kérhet díjat: előfizetéses rendszert, oldalanként fizetett díjat, vagy akár azt is, hogy minden alkalommal kapjanak pénzt, amikor egy MI-rendszer konkrétan az ő tartalmukat hivatkozza meg válaszként (pay-per-inference modell). Ugyanakkor az archívumok vagy keresőmotorok robotjainál nincs változás: ezek a szokásos módon működhetnek tovább.
Az újítást egy frissen alakult szervezet, a Rights Syntax Limited (RSL) Collective felügyeli, élén Eckart Waltherrel, az RSS egyik feltalálójával, illetve Doug Leedsszel, aki több nagy médiavállalatnál volt vezető. A cél egy skálázható üzleti modell létrehozása a weben, ahol a tartalomkészítők jogosan részesednek abból, ha MI-rendszerek használják fel az anyagaikat.
Nagyok helyett mostantól mindenki részesedhet
Korábban csak a legnagyobb médiacégek tudtak közvetlenül tárgyalni az MI-vállalatokkal: például a The New York Times (The New York Times) vagy a News Corp is külön megállapodásokat kötött az OpenAI-jal vagy az Amazonnal. Az RSL viszont leegyszerűsíti ezt: bárki használhatja az új standardot, nem kell különböző cégekkel egyenként tárgyalnia. Így az MI-fejlesztőknek egyre több helyen kell majd fizetniük, és nem hagyhatják figyelmen kívül a licencfeltételeket.
Jogérvényesítés és technológia: nem elég csak beszélni róla
Az MI-cégek nem mindig tartották tiszteletben a robots.txt korlátozásait, ezért fontos, hogy az RSL nem csupán licencfeltételeket szab, hanem azokat jogilag is be kívánja tartatni – hasonlóan ahhoz, ahogyan a zenei jogvédő szervezetek, például az ASCAP működnek. Leeds szerint az RSL tagjai együttesen lépnek fel jogsértés esetén, így a költségeket megosztják.
A rendszer egy lépéssel tovább megy: a nagy tartalomelosztókkal, mint a Fastly, együttműködve csak azoknak az MI-botoknak engednek bejutást egy honlapra, amelyek betartják a licencfeltételeket. Magyarán: az RSL adja ki a “belépőkártyákat”, a Fastly pedig ellenőrzi őket. Aki nem köt szerződést, az nem férhet hozzá a tartalmakhoz – bár, ha a weboldaltulajdonosok más CDN-t használnak, ez az opció még nem elérhető automatikusan.
Hogyan tovább? Tömeges részvétel nélkül nincs áttörés
A siker kulcsa, hogy az MI-ipar tényleg tömegesen elfogadja az RSL Standardot. Ha a legtöbb komoly tartalomszolgáltató csatlakozik, az MI-vállalatok kénytelenek lesznek alkalmazkodni. Leeds és Walther abban bíznak, hogy olyan infrastruktúra születik, mint más médiaszektorokban, ahol a jogdíjfizetés már természetes. Olyan további szereplők is csatlakoztak, mint az O’Reilly vagy az IGN-t tulajdonló Ziff Davis.
Az új standard tehát nem találja fel a kereket – csak végre a neten is bevezeti. Most már csak az a kérdés, hogy az MI-cégek boldogan fizetnek-e, vagy majd csak perrel lehet rávenni őket.