Értékes fogak nyomában
A Ledi-Geraru csapata már letette névjegyét az emberi eredet kutatásában: korábban innen bukkant elő a Föld legrégebbi Homo-állkapcsa, valamint az első ismert oldowani kőeszközök is erről a helyről származnak. Egy 2025-ös vizsgálat most újabb adalékkal szolgált: tizenhárom ősi fog alapján sikerült azonosítani a különböző hominin-fajok jelenlétét. Az Australopithecusok fogsorának eltérései arra is rámutatnak, hogy a híres Lucy (Australopithecus afarensis) faja már biztosan nem létezett 2,95 millió évnél később.
Másként fogalmazva, nem egyenes vonalú volt az emberré válás, inkább egy szövevényes fa, ahol egyes ágak végül kihaltak.
Vulkánok: az idő múlásának tanúi
Az ősmaradványok korát egy meglepő segítőtárs, a vulkáni tevékenység fedi fel. Etiópia Afar régiójában található aktív hasadékvölgyben a több millió évvel ezelőtti kitörések hamuja fedte be a tájat. A hamurétegekben található földpátkristályokat radiometrikus módszerekkel lehet datálni. A fosszíliák ezek között a hamurétegek között helyezkedtek el, így pontosan meghatározható, hány évesek. Emellett a vulkánok nemcsak az időrendjét, hanem a hajdani környezet rekonstrukcióját is segítik.
Egy eltűnt Etiópia nyomában
Ma a Ledi-Geraru vidéke sivár, meredek szakadékokkal szabdalt terület. Ezzel szemben 2,6–2,8 millió éve ez a környék egészen másképpen nézett ki: folyók szelték át, lagúnák is tarkították, zöldebb és változatosabb volt a táj. Az állatmaradványokat körülvevő üledékekből sokat megtudhatunk arról, hogy milyen élőhelyeken élhettek a hajdani Homo- és Australopithecus-egyedek. Az élőhely mozaikossága magyarázhatja, hogy egyszerre több fejlődési vonal is fenn tudott maradni.
Szövevényes evolúció – a fejlődés nem volt egyenes
A friss adatok szerint időben átfedtek egymással az első Homo fajok (2,78 és 2,59 millió éve) és egy ismeretlen Australopithecus (2,63 millió éve). Sőt, 3–2,5 millió évvel ezelőtt akár négy különböző hominin vonal is élt Kelet-Afrikában: az első Homo, a Paranthropus, az A. garhi és a Ledi-Geraru Australopithecus. Az elmúlt időszakban a Chicagói Egyetem újabb felfedezést tett az Afar régióban, újabb fejlődési elágazást azonosítva ebben a kritikus időablakban. Az emberré válás tehát nem egyetlen ösvény, hanem több, egymásba fonódó ösvényből állt össze – többségük zsákutcába futott, de egy elindított minket a modern ember felé.
Mit ettek az ősi rokonok?
A kutatók most a fogzománc vizsgálatával remélnek választ találni arra, hogy hogyan tudott együtt élni két ilyen közeli rokon faj. Vajon ugyanazt fogyasztották? Versenyeztek az erőforrásokért, vagy egyszerűen elkerülték egymást? Elképzelhető, hogy egy hatalmas, akkoriban elterjedt hominin-hálózat részei voltak, de egyelőre rengeteg a kérdés. Egy biztos: ahhoz, hogy bármelyik rejtélyt tisztázni lehessen, még több leletre lesz szükség.
Az eredettörténet legújabb fejezete
Összességében a most bemutatott kutatás a Nature tudományos folyóiratban látott napvilágot 2025-ben, széleskörű nemzetközi együttműködés eredményeként. Az Arizonai Állami Egyetem (ASU) több kutatója és hallgatója is részt vett benne, köztük Brian Villmoare, Lucas Delezene, Amy Rector, Erin DiMaggio, David Feary, Daniel Chupik, Dominique Garello, Ellis M. Locke, Joshua Robinson, Irene Smail és a néhai William Kimbel.
A leletek persze nem adják meg minden kérdésre a választ. Fontosabb azonban, hogy újrafogalmazzák: az emberré válás sokkal komplexebb, kiszámíthatatlanabb, mint korábban gondoltuk. Valahol ebben az évmilliókkal ezelőtti, változatos világban, az egymás mellett élő fajok és a véletlenek hálójában indult el az út, amely végül a modern emberhez vezetett.
