
A mamutokat kísérő mikroorganizmusok
Hat, a mamutokhoz köthető mikrobacsoportot találtak a maradványokban, köztük olyanokat is, amelyek napjainkban elefántokat megbetegítő, akár halálos fertőzéseket okozó kórokozók közeli rokonai. Például a Pasteurella-rokon baktériumról kiderült, hogy szoros rokonságban áll egy olyan kórokozóval, amely tömeges pusztulást idézett elő afrikai elefántpopulációkban. Különösen érdekes, hogy ezek a mikroorganizmusok nemcsak időben, hanem földrajzilag is végigkísérték a mamutokat: az 1,1 millió évvel ezelőtti sztyeppei mamutból sikerült részleges Erysipelothrix-genomot is rekonstruálni. Ez minden eddigi rekordot megdöntött a gazdaszervezethez kapcsolódó mikrobiális DNS-leletek terén.
Fény derülhet a mamutvilág járványaira
A DNS állapota, illetve az összehasonlító minták hiánya miatt egyelőre csak feltételezni lehet, hogy ezek a mikrobák valóban milyen hatással voltak a mamutpopulációk egészségére vagy kihalására. A kutatók ugyanakkor megállapították, hogy néhány mikrobiális törzs akár több százezer éven át stabilan együtt élt a mamutokkal, egészen az utolsó, mintegy 4000 évvel ezelőtt eltűnt Wrangel-szigeti gyapjas mamutokig.
Új távlatok az ősi élővilág kutatásában
Az eredmények új szintre emelik a megafaunák – vagyis az ősi óriásállatok, például a mamutok – életének rekonstruálását. Mostantól nemcsak a gazdaállatok, hanem az őket belülről formáló mikrobaközösségek fejlődését, kórokozóit és ezek evolúciós szerepét is vizsgálhatjuk. Összefoglalásként megjegyezhető, hogy a tanulmány utat nyit az eltűnt fajok és az ősi járványok működésének megértéséhez; így a biológiai múlt eddig rejtett rétegei is feltárulhatnak előttünk.