Az élővilág kirívó egyenlőtlensége
Külön figyelmet érdemel, hogy a fajok nem egyenletesen oszlanak meg a leszármazási fán. Egyes csoportok – például a bogarak vagy a virágos növények – hihetetlen fajgazdagságukkal tűnnek ki. A bogarak például a jelenleg ismert rovarfajok több mint 40%-át alkotják, a madarak 60%-a verébalakú, és a növények 85%-a virágos. Ez az egyenlőtlenség már régóta foglalkoztatja az evolúcióbiológusokat, de csak nemrégiben sikerült pontosabban feltárni az okokat.
Egyedülálló kutatás: az evolúciós robbanások szerepe
Amerikai kutatók hatalmas mennyiségű adatot elemeztek: földi növények, rovarok, gerincesek és más állati csoportok több mint kétmillió ismert fajáról gyűjtöttek információkat, beleértve azok korát, fajszámát és szétágazási sebességét. A vizsgált csoportok közt többek között 10 növényi, 31 rovari és 12 gerinces törzs, illetve ezek számos családja szerepelt.
A vizsgálatokból kiderült, hogy a legtöbb élő faj néhány, aránytalanul nagy létszámú, „robbanásszerűen” gyarapodó leszármazási ághoz tartozik, függetlenül attól, hogy növényekről, állatokról vagy bármely más élőlénycsoportról van szó.
Innovációk és új élőhelyek katalizálják a sokféleséget
A kutatás szerint ezek a gyors evolúciós radiációk leggyakrabban úgy indultak be, hogy új ökológiai fülkék jelentek meg, vagy egyedülálló – például a repülés vagy a virágos növények esetében – evolúciós újítások születtek. Jó példa erre, amikor a fűevő galapagosi pintyek egy közép-amerikai madárcsoportból alakultak ki, vagy amikor a denevérek mintegy 50 millió évvel ezelőtt elkezdtek repülni.
Az elemzések nyomán világossá vált: a földi élet változatosságát főként ezek a gyors és robbanásszerű fajképződési események magyarázzák. Az ilyen fejlődési ugrásokhoz kapcsolódó jellemzők közé tartozik például a többsejtűség kialakulása, a szárazföld meghódítása, vagy a virágok és a rovarmegporzás fejlődése.
A baktériumvilág titkai
Ennek ellenére van egy kiemelkedő kivétel: a baktériumok világa. Bár jelenleg körülbelül 10 ezer bakteriális fajt ismerünk, a valóságos számuk akár billiókra is tehető – azonban a fajképződésük tempója az elmúlt 3,5 milliárd év során alacsony lehetett. Ebből adódik, hogy a jelenlegi eredmények főként az ismert fajokra vonatkoznak, a mikroorganizmusok esetében nagy lehet az eltérés.
Következtetés: a diverzitás kulcsa néhány nagy robbanás
Ennek fényében a földi élővilág főbb sokféleségéért néhány kiemelt, intenzív fajképződési időszak felelős. Ezek berobbantották az evolúció „motorját”, és ma a legtöbb ismert faj ezekből a csoportokból származik.
