
A legyezőszerű szerkezet születése
Az újonnan azonosított képződmény az úgynevezett elosztott rotációs megnyúlás geológiai folyamata révén jött létre. Ilyenkor a földkéreg egy középpontból kifelé torzul, a kéz ujjainak szétfeszüléséhez hasonlóan. A „legyező ujjai” között háromszög alakú medencék alakultak ki, amelyeket már korábban is ismertek, de most először derült ki, hogy mind egyetlen rendszerhez tartoznak. Ezek között ott található a Wilkes- és az Aurora-medence, valamint a világ legnagyobb szubglaciális tava is.
A vizsgálatok sokrétű adatgyűjtésre épültek: a jég alatti táj feltérképezése mellett gravitációs, mágneses és szeizmikus adatokat használtak, és számítógépes modellezéssel rekonstruálták a szerkezet keletkezését. Ennek nyomán sikerült egységbe rendezni az eddig különállónak tartott medencéket, és kelet-antarktiszi legyező alakú medencetartománynak nevezték el az új provinciát.
A kontinensek vándorlásának nyomai
A szerkezet létrejöttének pontos ideje nem ismert, de valószínűleg több szakaszban alakult ki, és szorosan kapcsolódik Gondwana széteséséhez, főleg Antarktisz és Ausztrália szétválásához. Elképzelhető, hogy az óriási szerkezet meggyengítette a tartományt, és elősegítette a földrészek eltávolodását. Később sem állt meg a folyamat, a szerkezet tovább „legyeződött”.
A kutatás egyik izgalmas eredménye, hogy Kelet-Antarktisz – amelyet eddig hidegnek, ősinek és stabilnak gondoltak – sokkal mozgalmasabb múlttal rendelkezik, mint ahogy azt korábban feltételezték. A legyezőszerű rendszer több mint 3 km vastag jégréteg alatt húzódik, a Gamburtsev- és a Transzantarktiszi-hegységek között. Nyugaton a szerkezet kialakulása talán hozzájárult a teljesen jég alá temetett, Alpok-méretű Gamburtsev-hegység kiemelkedéséhez, keleten pedig a „legyező ujjaival” széttolta és elforgatta a Transzantarktiszi-hegységet, amely Kelet- és Nyugat-Antarktiszt elválasztja.
Rengeteg titok a jég alatt
A megfigyelések arra is rámutatnak, hogy Kelet-Antarktisz alatt nem csupán különálló, szubglaciális medencék találhatók, hanem egy összefüggő lemeztani tartomány, amelyet kontinensléptékű deformáció hozott létre. Ezért a jövőbeni kutatásokhoz elengedhetetlen lesz annak pontosabb meghatározása, mikor alakultak ki ezek a deformációk, illetve hogyan befolyásolhatják a jégtakaró olvadását és vándorlását.
A felfedezés arra is rámutat, mennyi geológiai titkot rejt még a 3 km vastag jégréteg alatti szárazföld. Több mint 99 százaléka még mindig ismeretlen, ezért a jég alatti topográfia, valamint a gravitációs és mágneses terek feltérképezése, továbbá a kéreg vizsgálata kulcsfontosságú marad a jövőben.
