I. Egy szakértő a szakértőkről

Pontosítsunk, mivel mi nem vagyunk szakértők, hogy a jövőt megjósoljuk: eddig általában ebből nem sok jó sült ki. Ugyanis itt jön a képbe Philip E. Tetlock (nem szakértő), akinek több mint 20 éven át végzett kutatása vált az egyik legismertebb tanulmánnyá a politikai és gazdasági előrejelzések pontosságának vizsgálatában. Eredményeit az “Expert Political Judgment: How Good Is It? How Can We Know?” (2005) című könyvében tette közzé.

Tetlock 284 szakértő előrejelzéseit vizsgálva meglepő következtetésre jutott: a legtöbb esetben a jóslatok pontossága nem haladta meg a puszta véletlen találgatások szintjét. Azok a szakértők, akik egyetlen nagy elmélethez vagy ideológiai kerethez ragaszkodtak – a “sünök” –, különösen pontatlannak bizonyultak. A “rókák”, akik rugalmasabb gondolkodásmóddal közelítettek a kérdésekhez, ugyan némileg jobban teljesítettek, de még így is elmaradtak a megbízhatóság alapvető szintjétől.

II. Az előrejelzések pontossága átlagosan kb. 53% körül alakult

Ez azt jelenti, hogy a szakértők valamivel jobbak voltak a tiszta véletlennél, de nem sokkal. Ez az érték közelít a véletlenszerű találgatás (50%) szintjéhez, és azt mutatja, hogy a szakértői előrejelzések gyakran nem sokkal megbízhatóbbak, mint az egyszerű becslések. A kutató több mint 80,000 becslést vizsgált, amelyeket 20 év alatt gyűjtött össze. Az előrejelzéseket 284 szakértőtől származtatta, köztük politikai elemzőktől, közgazdászoktól és agytrösztök kutatóitól. Van némi esélye annak, hogy azért ilyen rosszak az eredmények, mert Mr. Tetlock megtalálta a világ 284 legrosszabb szakértői forrását – ezek nem feltétlenül egyes emberek, hanem cégek, közvélemény-kutatók, politikai elemzők vagy hasonló trösztök is lehettek –, de vajmi kevés. Az eredmény rendkívül siralmas. Ezek szerint, ha pénzfeldobással jósolunk meg kétesélyes eseményeket, nagyjából hozni fogjuk a legjobban megfizetett amerikai agytrösztök szintjét.

III. Néhány példa arra, amikor a szakértők jóslatai nyilvánvalóan nem jöttek be

Tetlock kutatása számos példával világította meg a szakértői előrejelzések gyakori tévedéseit:

– Szovjetunió felbomlása: Az 1980-as évek végén sok elemző biztosra vette, hogy a Szovjetunió fennmarad, és stabil marad, ám az összeomlás gyorsan megcáfolta jóslataikat.

– Iraki háború (2003): Szakértők 80-90%-os valószínűséggel jósolták, hogy Irak a háború után gyorsan stabilizálódik és demokratikussá válik, de az ország évtizedekig tartó konfliktusokkal és instabilitással szembesült.

– Dotcom-lufi: Az 1990-es évek végén a pénzügyi elemzők nem látták előre az internetes vállalatok túlértékelését, ami 2000-ben összeomláshoz vezetett és komoly gazdasági veszteségeket okozott.

– Arab Tavasz: A Közel-Keleten és Észak-Afrikában 2010 körül kibontakozó forradalmakat alig látták előre, miközben sokan stabilnak vélték a régió autoriter rendszereit.

– Brexit: A szakértők többsége alulbecsülte a kilépéspártiak győzelmét.
– 2008-as pénzügyi válság: Kevesen látták előre a globális gazdaság összeomlását, annak ellenére, hogy figyelmeztető jelek már léteztek.

Elnökválasztási előrejelzések pontatlanságai:
– 1948 – Truman győzött, bár mindenki Dewey-t tartotta esélyesebbnek.
– 1980 – Carter győzelmére számítottak, de Reagan elsöprő fölénnyel nyert.
– 2000 – A szoros verseny és jogi vita után Bush nyert, amit senki nem jósolt meg pontosan.
– 2016 – A közvélemény-kutatások Clinton győzelmét jelezték, de Trump meglepetést okozott.
– 2024 – Amerikai választás: “minden idők legszorosabb választása” éppen ellenkezőleg, földindulásszerű győzelmet hozott Trumpnak.

IV. Mégis mire vezethető vissza a szakértői előrejelzések pontatlansága?

– A média által elvárt eredmény jóslása: A szakértőket gyakran befolyásolja a média vagy a közvélemény által “elvárt” kimenetel. Ez különösen igaz a politikai és gazdasági eseményekre, ahol a szakértők időnként a széles körben elfogadott narratívához igazítják előrejelzéseiket, hogy megfeleljenek az elvárásoknak vagy megőrizzék saját hitelességüket.
– “Rókák” és “sünök” problémája: A Tetlock-féle megközelítés szerint a “sünök” – akik egyetlen nagy elmélet vagy ideológia köré építik jóslataikat – hajlamosak pontatlanabbak lenni. A “rókák” (rugalmas, sokoldalú gondolkodású szakértők) valamivel jobb eredményeket érnek el, de ők is csak korlátozottan pontosak.
– Túlzott bizalom a saját szakértelemben: A tapasztalt szakértők gyakran túlzottan magabiztosak előrejelzéseik pontosságában. Ez a bizalom könnyen tévútra vezetheti őket, mivel nem számolnak kellően az előre nem látható eseményekkel és változókkal.
– Az adatok helytelen vagy túlzott értelmezése: Sok szakértő hajlamos a rendelkezésre álló adatokat egyoldalúan vagy túl magabiztosan értelmezni, figyelmen kívül hagyva az alternatív forgatókönyveket. Ennek eredményeként az előrejelzések sokszor nem veszik figyelembe az összetett vagy kiszámíthatatlan tényezőket.
– Előrejelzési modellek korlátai: Az összetett társadalmi és politikai rendszerekben a modellek gyakran nem képesek számolni a véletlenszerű vagy rendkívüli eseményekkel. A szakértők mégis sokszor túlzottan támaszkodnak ezekre a modellekre.

V. Néhány érdekes adalék

Nem meglepő módon a rövid távú előrejelzések általában pontosabbak, mint a hosszú távúak. Meglepő módon viszont a legjobb előrejelzők általában nem a legmagasabb szintű szakértők vagy a legismertebb elemzők közül kerülnek ki. A „jó” előrejelzők hajlamosak önkritikusak, kíváncsiak és nyitottak maradni, és gyakran módosítják álláspontjukat új információk hatására. Ennek folytán kevésbé látszanak hitelesnek, mint végig tévedésben leledző, sziklaszilárd “profibb” konkurenseik.

Sok területen nincs egyértelmű visszajelzési rendszer a szakértői előrejelzések pontosságára. A szakértők sokszor nincsenek elszámoltatva, így a pontatlan előrejelzések ritkán járnak következményekkel, és ez hosszú távon fenntartja a pontatlan előrejelzési gyakorlatokat. Ki követte már figyelemmel egy-egy politikai elemző előrejelzéseit például? Beváltak-e? Ha tévedett, vajon nem hívják többet szerepelni? Az igazság az, hogy a politikai elemzők jóslatai gyakran nem bizonyulnak pontosnak, de ez ritkán befolyásolja a szakmai karrierjüket.

Nem mellesleg a szakértő is ember, az ő megérzései sokszor nem jobbak, mint a tudományos modellek, különösen, ha érzelmek vagy személyes hitek befolyásolják őket. Az intuitív megközelítés gyakran vezet téves eredményekhez, márpedig sok esetben egy szakértő is erre fanyalodik, ha ismeretlen terepen kell mozognia. Vagy csak egyszerűen időhiánnyal küzd. Ad egy gyors, frappáns, a közönség elvárásainak megfelelő téves választ. Ne becsüljük alá a pszichológiai nyomást, ami alatt dolgoznak.

VI. A szuper-előrejelzők

Tetlock egyik legérdekesebb és pozitív megállapítása, hogy létezik egy kis csoport, az úgynevezett „superforecasters” vagy „szuper-előrejelzők,” akik az átlagos szakértőknél jelentősen pontosabb jóslatokat képesek készíteni. Ezek az emberek általában nem kimagaslóan képzettek vagy híresek a saját területükön, viszont kivételesen jók abban, hogy rugalmasan alkalmazkodjanak az új információkhoz, kritikusak maradjanak saját előfeltevéseikkel szemben, és pontos valószínűségi becsléseket készítsenek. Tetlock szerint a szuper-előrejelzők módszerei tanulhatók, és más előrejelzők is profitálhatnak belőlük.

VII. Minden kételyt eloszlatandó, számszerűen, viccet félretéve, az említett tanulmányt összefoglalva: mennyi előnyöm lesz abból, ha a szakértői előrejelzést részesítem előnyben a szomszéd nénivel szemben?

3%.

Eredeti forrás és kapcsolódó hivatkozások:

Tóth Gábor – A szakértői vélemények és a valószínűségi gondolkodás szerepe a politikai előrejelzésekben – (https://www.matud.iif.hu/2021/02/toth_gabor.pdf)