Mit mutat a digitális modellezés?
A kutatás során két digitális modell készült: az egyik egy háromdimenziós emberi testet, a másik egy sekély, alig kiemelkedő domborművet ábrázolt. Amikor virtuálisan textilt borítottak mindkettőre, jelentős különbségek jelentkeztek: a teljes testre ráfektetve az anyag eltorzult, kitágult, és torz képet eredményezett, amit úgynevezett Agamemnón-maszk hatásnak is neveznek – ez történik, amikor háromdimenziós tárgyról próbálnak sík képet készíteni. Ezzel szemben a domborművön a lenyomat szinte tökéletesen egyezett a torinói lepel fényképeivel, szinte mintha egy fénymásolat lenne.
Középkori eredet és művészi háttér
Nem elhanyagolható tényező, hogy a radiokarbon-vizsgálatok is megerősítették: a lepel 1260 és 1390 között készült, vagyis a középkorban, amikor domborművek és vallási témájú sírkövek divatban voltak egész Európában. Az ilyen domborművek festésével vagy melegítésével könnyedén előállíthatóak voltak a torinói lepelhez hasonló lenyomatok. A kutatás készítője szerint egy művészetben és technikában jártas mester ilyen módszerekkel valóban elkészíthette ezt a „keresztény művészeti remekművet”.
Lehetett mégis valódi emberi test?
Noha elméletben minimális az esélye annak, hogy a lepel egy valódi emberi test lenyomata, sokkal valószínűbb, hogy egy domborművön, faragott felületen készült. Egy neves torinói egyháztörténész szerint évszázadok óta tudjuk, hogy a leplen látható arc inkább egy síkba vetített kép, semmint valódi háromdimenziós test lenyomata.
Digitális technika: nyomozás a múltban
A brazil kutató bár forradalminak nem nevezhető új eredményeket hozott, üzenete mégis fontos: a mesterséges intelligencia és a modern digitális technológiák képesek régi rejtélyeket is új megvilágításba helyezni, a tudomány, művészet és technika határán egyensúlyozva.
Mindezek alapján a torinói lepel nagy valószínűséggel inkább középkori művészi alkotás, mint Krisztus testének hiteles lenyomata.
