A jég eltakarja a valóságot
Antarktisz hatalmas jégtakarója miatt egységes, összefüggő kontinensnek tűnik, de legdinamikusabb része, a nyugat-antarktiszi jégtakaró gyorsan olvad. Az óceán és a légkör melegedése miatt ez a térség jelentős veszteséget szenved, és a folyamat üteme egyre nő. Az emberekre gyakorolt következményei (például part menti városokat fenyegető árhullámok) mellett kevesebb szó esik arról, hogyan változtatja ez meg magát a szigetkontinenst.
A múlt nyomai: amikor eltűnt a jég
Az antarktiszi tengerfenéken, több millió év alatt felhalmozódott üledékrétegekben a tudósok rábukkantak azokra a nyomokra, amelyek a múltbeli jégtakaró-olvadások korszakaiban bekövetkezett földtani aktivitásokat igazolják. Körülbelül 30 millió éves múltra tekint vissza az antarktiszi jégtakaró, de a pliocén korszak idején (5,3–2,6 millió évvel ezelőtt) a nyugati rész drasztikusan visszahúzódott. Hatalmas jégtakaró helyett csak néhány hegytető környékén maradtak jégsapkák és gleccserek. Mintegy 5 millió éve tovább zsugorodott a jégtakaró, majd 3 millió éve az egész Föld a maihoz hasonló, melegebb klímába lépett.
Gleccserek, kövek és hosszú utak
A gleccserek folyamatosan áramlanak a szárazföld belsejéből az óceán felé, miközben letarolják a talajt, magukkal sodorva a sziklák, kavicsok, üledékek nagy részét. Az olvadó időszakokban a folyamat felgyorsul; egyre több jéghegy tör le és úszik ki a tengerbe, magával hordozva antarktiszi kőzeteket. Ezek az anyagok az olvadó jéghegyekből hullanak a tenger fenekére.
2019 elején nemzetközi kutatócsoport indult el az Amundsen-tengerre, hogy üledékmintákat vegyen. Egy 3962 méteres vízmélységben végzett fúrással 794 méter hosszú magmintát nyertek közvetlenül a legveszélyeztetettebb jégtakaró alatt, hogy visszatekintsenek az eljegesedések és olvadások korszakaira. A magban pliocén kori rétegeket vizsgáltak – ebből a periódusból származó üledékek rejtik azokat a titkokat, amikor az Antarktisz részben jégmentes volt.
Meglepetés a mintákban
A vizsgálatok során meglepetés érte a kutatókat: egy ritka homokkő-kavics bukkant elő a mag egy megbolygatott szakaszából, amiről kiderült, hogy egy 1300 km-re fekvő antarktiszi hegységből származik. Következésképpen egy, a mai jégtakarótól eltérő, nyitott, mélyvízi átjáró létezett, amely összekötötte a hegyvidéket a tengerrel. Mindezt az is alátámasztotta, hogy az üledékmintákban sorra találtak sár- és sziklatörmelékrétegeket, melyek elemzése alapján többször, rövid időszakokra teljesen eltűnt a jégtakaró: óceáni medence jött létre, majd újra visszanőtt a jég. Öt különálló ilyen eseményt is beazonosítottak, amelyek néhány ezer–tízezer éves periódusokban ismétlődtek – nem kizárt, hogy gyorsabban, mint eddig hitték.
Felszabaduló erők és természeti katasztrófák
A jég súlya évszázadokon, évezredeken keresztül lenyomja a földkéreg részeit. Ha a jég elolvad, a felszín szinte azonnal felemelkedik, ami sárlavinákat, földrengéseket és akár vulkáni aktivitást is kiválthat – főleg a forróbb köpeny felett elhelyezkedő Nyugat-Antarktiszon. Emellett a feszültség miatt jelentősen nőhet a vulkáni kitörések száma, amit az üledékmagokban talált, mintegy hárommillió évvel ezelőtti vulkáni hamuréteg is igazol. Az óriási jégsúly megszűnésével nagy tömegű sziklák és üledékek csúsznak le a meredek partokról vagy gleccservölgyek falairól, hatalmas szökőárakat eredményezve. Nem kizárt, hogy mindezek a gyors változások földtörténeti léptékben is extrém tempóban zajlanak, szinte apokaliptikus eseménysort indítva el a kontinens több pontján.
Ismétlődő ciklusok és a közeljövő
Az adatok alapján Nyugat-Antarktisz jégtakarója nem egyszer, hosszú idő alatt olvad el véglegesen, hanem több szakaszban, hol drámai olvadásokkal, hol újbóli megvastagodással. E folyamatok során óriási földtani, sőt élővilági átalakulások következnek be. Óceáni átjárók nyílhatnak és zárulhatnak, új tengeri fajok, valamint mohák és part menti növényzet hódíthatják meg a felszabaduló földdarabokat.
Következésképpen az itteni változások az emberi időskálán sem lesznek lassúak vagy észrevétlenek: a múlt eseményei megismétlődhetnek, így a jövőben is akár néhány évtized, évszázad alatt teljes átrendeződések, földrengések, vulkánkitörések, földcsuszamlások és szökőárak követhetik egymást, amelyek világszerte éreztethetik hatásukat.
