Végzetesnek tűnő diagnózis
A történet egy rutinszerű második trimeszteri ultrahanggal kezdődött a floridai Orlando Health Winnie Palmer Kórházban. Az orvosok kórosan felfúvódott tüdőt és összenyomott szívet észleltek – mindez a születéskor előforduló ritka, de végzetes CHAOS-nak (congenital high airway obstruction syndrome, azaz veleszületett felső légúti elzáródás szindróma) nevezett állapotra utalt. Normális körülmények között a fejlődő tüdő váladékot termel, ami a légcsövön keresztül távozik. CHAOS esetén azonban a légcsőben elzáródás keletkezik, emiatt a váladék visszaáramlik, és a tüdő felduzzad. Ez nemcsak a tüdőt károsítja, hanem a szív működését is veszélyezteti.
Ez a rendellenesség nagyon ritka, 50 000–75 000 újszülöttből egyet érint, és kezelés híján a halálozási arány meghaladja a 90%-ot. Ugyanis nincs rá egységesen elfogadott kezelési protokoll, minden esetet egyedileg kell mérlegelni.
Veszélyes vállalkozás a méhben
Az orvosok egy vékony, 5 mm-es hártyát találtak Cassian légcsövében, amely túl vastag volt ahhoz, hogy lézerrel átvágják. Létezik egy eljárás, amikor a magzat fejét, nyakát és vállait egy császármetszéssel félig kiemelik az anyaméhből, majd a magzat légútjába katétert helyeznek a váladék leeresztése érdekében; ezt nevezik ExIT (ex-utero intrapartum treatment) műtétnek. Ilyenkor általában a 32. hétig várnak – Cassiannál azonban a szív már a 25. héten súlyos veszélybe került a nyomás miatt.
Mivel minden nap számított, a szülők kérésére rendkívül korán, a 25. héten döntöttek a műtét mellett. Az orvosok császármetszést végeztek, részlegesen kiemelték Cassian fejét és nyakát, majd katétert vezettek a légcsövébe, hogy lecsapolják a tüdőből a folyadékot. Ezt követően visszahelyezték a magzat felsőtestét az anyaméhbe, sőt, a katétert is a helyén hagyták egy speciális ballonnal rögzítve. Az ilyen korai ExIT-műtét szinte példátlan, a szakorvosok sem hallottak hasonlóról.
Két élet a mérlegen
Az ilyen műtétek nemcsak a magzatra, hanem az anyára is veszélyesek. Az édesanyát és Cassiant általános érzéstelenítésben altatták. Ilyen korai magzati korban ugyanakkor az érzéstelenítő szerek hatásairól keveset lehet tudni, sőt, majomkísérletek szerint akár az idegrendszer fejlődését is befolyásolhatja. Az altatás azonban elengedhetetlen volt ahhoz, hogy ne kezdjen el a magzat magától lélegezni – ha ugyanis beindul a légzés, visszafordíthatatlan keringési változások lépnek fel, amelyek ellehetetlenítik a terhesség folytatását. Emellett az édesanya méhizmai is csak így voltak ellazíthatók, a hirtelen méhösszehúzódások ugyanis vérzést vagy koraszülést is okozhattak volna.
Problémát jelentett az is, mennyire lehet stabilan rögzíteni a katétert: ha a ballon túl gyengén fúvódik fel, elmozdulhat, ha pedig túl erősen, akkor a fejből érkező véráramlást szoríthatja el. Ráadásul a fejlődő magzat minden beavatkozásra rendkívül érzékeny.
A végkifejlet mindenkit meglepett
Hat héttel a műtét után, a 31. héten megindult a szülés – feltehetően az előzőleg bemetszett méh hegesedése miatt. Mintegy harmincfős orvoscsoport gyűlt össze hajnal háromkor, hogy egy újabb ExIT-eljárással világra segítse Cassiant. Miután eltávolították a légcsőből a katétert, intubációs csövet helyeztek be, hogy a baba azonnal kapjon levegőt.
Cassian koraszülött volt, ezért hónapokat töltött kórházban, jelenleg még légzéstámogatásra szorul, de már egyre kevésbé. Később újabb műtétre lesz szüksége, hogy a légcsőben az akadályt végérvényesen megszüntessék, és végre önállóan lélegezhessen.
Az eset példát adhat a jövő hasonló eseteire – hiszen úgy tűnik, a korai ExIT most először bizonyult hatékonynak. A szülők bátorsága és bizalma lehetővé tette, hogy az orvosok merjék feszegetni a tudomány határait. Ezért lett Cassian túlélésének története reményt adó mérföldkő a magzati sebészetben.
