Végre kiderült: az Uránusznak saját belső hője van
A Houstoni Egyetem kutatói nemzetközi csapattal együttműködve igazolták: az Uránusz valóban kibocsátja saját, belső melegét. Ez nemcsak a jövőbeli űrmissziókat segítheti majd, hanem mélyíti megértésünket a bolygórendszerek, valamint az éghajlatot és légkört alakító folyamatok kapcsán is. Az 1986-os Voyager–2 (Voyager 2) adatai még nem mutattak ki jelentős belső hőtermelést, ám modern adatelemzésekkel és számítógépes modellekkel sikerült megállapítani: az Uránusz kevesebb energiát kap a Naptól, mint amennyit kisugároz az űrbe.
Ritka bolygó: máshogy fejlődött, mint a “testvérei”
Bár a bolygó hőkibocsátása gyengébb, mint a Jupiteré, a Szaturnuszé vagy a Neptunuszé – ezek több mint kétszer annyi hőt sugároznak ki, míg az Uránusz csak körülbelül 12,5%-kal többet, mint amennyit a napsugárzásból felvesz –, még így is jelentős. Egyelőre nem világos, miért különbözik ennyire az Uránusz felépítése vagy fejlődési pályája a többi óriásbolygóétól.
Szezonok és klímaváltozás: az Uránusz túlzás nélkül “viharos”
A bolygó energiája a szezonokkal együtt is változik – egy évszak közel 20 évig tart a rendkívül ferde tengely és az excentrikus pálya miatt. Az új kutatás segíteni fogja a NASA következő évtized zászlóshajó-missziójának tervezését, amely során először vizsgálják majd közvetlenül az Uránusz légkörét. A kutatócsoport modellezési módszereit más bolygók fénykibocsátásának feltérképezésére is felhasználhatják, ami a Föld klímájának, valamint a technológiai innovációk megértésére is hatással lehet. Az Uránusz belső hőtárolásának és hőveszteségének feltárása alapvető folyamatokat világít meg, amelyek meghatározzák a bolygók időjárását és légkörét – és akár a földi klímaváltozás kezelése szempontjából is kulcsfontosságúak lehetnek.
