
Túlélés a katasztrófa után
2011-ben a japán Fukusimai atomerőműben történt tragédia alapjaiban rengette meg az atomenergiába vetett bizalmat világszerte, így az USA-ban is. Az események hatására az Új-Mexikóban frissen üzembe helyezett Urenco-gyár vezetői rádöbbentek, hogy mostantól minden megváltozik: tucatnyi amerikai reaktor állt le, az atomenergia háttérbe szorult a gáz és a megújulók térnyerése miatt. Az urándúsítás, amely addig stabil üzletnek tűnt, egyik pillanatról a másikra elveszítette piaci vonzerejét – az urán ára bezuhant, a bővítési tervek fagyasztásra kerültek, és a legtöbb amerikai létesítmény bezárt, kivéve az Urenco Eunice-ban működő gyárát.
Az atom reneszánsza: miért pörög újra az urándúsító?
Az elmúlt néhány évben ismét megfordult a tendencia. Az MI-alapú technológiák és az amerikai gyártás bővülése miatt óriási áramigény várható, amit a megújulók és a földgáz aligha tudnak ilyen tempóban kiszolgálni. Az Urenco ismét a középpontba került: kapacitását 2027-ig 15%-kal bővíti, hogy ellássa az amerikai atomreaktorokat üzemanyaggal, különös tekintettel arra, hogy az ország 2028-tól teljesen betiltja az orosz uránimportot. Bár 2024-ben még az urán 20%-a érkezik Oroszországból, Washington, az energiaszektor és a techcégek az utóbbi évtizedek legnagyobb beruházásait tervezik az atomenergia terén – olyan leállított reaktorokat is újraindítva, mint a michigani Palisades, a pennsylvaniai Three Mile Island (Three Mile Island), és az iowai Duane Arnold. Emellett a techszektor több százmillió dollárt fektet a 2030-as években üzembe álló fejlett erőművekbe, hogy az MI-re alapuló adatközpontokat lássa el árammal.
Az ugrás előtti hajrá: lehet-e tempót tartani?
A következő 5-10 év döntő lehet az ágazat számára. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy az elmúlt harminc évben mindössze egyetlen új atomerőmű épült az USA-ban a semmiből, így sokak szerint nehéz lesz tartani a tempót. Az új gyártási igények azonban mindenképpen az Urenco kapuján haladnak át – jelenleg a vállalat az ország urániumüzemanyag-szükségletének mintegy harmadát adja, és eddig 1 800 milliárd forintot fektettek be az üzembe. Miközben két újabb dúsítócentrifuga-csoportot is üzembe helyeztek, az amerikai atomipari hiány pótlása nem oldható meg kizárólag az Urenco bővítésével, ezért a versenytársakra is szükség lesz.
Mind a Biden-kormány, mind az előző adminisztráció rekord gyorsasággal növelné a nukleáris reaktorok számát. Kalifornia például mintegy 2 gigawattal bővítené atomkapacitását, Georgia és Texas együtt akár 9 gigawattra is növelnék ezt a számot. Ugyanakkor továbbra is sok a bizonytalanság: az uránlánc minden szakaszát fejleszteni kell, különösen a konverziós lépcsőt – jelenleg a világon csak három üzem, Kanadában, Franciaországban és Illinois államban képes az uránércet az urándúsításhoz szükséges gáznemű állapotba alakítani.
A kínálati lánc szűk keresztmetszetei
Az urándúsítás csak egy lépés a hosszú ellátási láncban. A kitermelt uránt Kanadában bányásszák, majd urán-hexafluoridként érkezik meg az Urenco üzemébe, ahol 5%-os dúsítottságig dolgozzák fel – ez a szint felel meg a legtöbb atomerőmű igényeinek. Az elkészült dúsított urán pellet formájában kerül az erőművekbe – azonban az amerikai atomerőművek 2034-ig összesen 84 millió kilogramm kumulált hiányra számíthatnak.
Jelenleg a legszűkebb keresztmetszet nem is maga a dúsítás, hanem a konverzió: gyorsítani kell a teljes ellátási láncot, különben hiába van elegendő dúsítókapacitás, nem lesz alapanyag a gyártáshoz.
Az Urenco mellett más nagyvállalatok is versenybe szálltak az energiapiac támogatásaiért: a francia Orano Tennessee-ben építene új üzemet a 2030-as évekre, míg a tőzsdén jegyzett Centrus Ohioban készül alacsony dúsítottságú uránt előállítani – részvényeinek árfolyama idén több mint 400%-kal nőtt, a befektetők ugyanis egyre nagyobb lehetőséget látnak az ágazatban.
Az öreg hálózat árnyékában
Mindezt figyelembe véve a szakértők szerint a teljes atomenergia-ellátási lánc bővítése ugyan komoly kihívás, de az igazi akadályt nem a dúsítás vagy az üzemanyag-ellátás, hanem az amerikai áramhálózat elöregedése jelenti. Az infrastruktúra korszerűsítéséhez hosszú évek szükségesek, ez pedig tovább lassíthatja az atomenergia újabb térnyerését. Ugyanakkor a szektor szereplői eltökéltek: az Urenco szerint ott lesznek, amikor a piacnak szüksége van rájuk – akárhogy is alakul a helyzet, készen állnak arra, hogy az amerikai atomenergia újjászületésének letéteményesei legyenek.