Császárpingvin: a klímaváltozás áldozata
A császárpingvin (Aptenodytes forsteri) egy generáció alatt a veszélyeztetett státuszba esett vissza. Esetében ez azt jelenti, hogy populációja várhatóan megfeleződik a 2080-as évekre. A 2009 és 2018 közötti felmérések már most 10 százalékos csökkenést jeleznek, ami több mint 20 000 felnőtt pingvin elvesztését jelenti.
A fő veszélyforrás a tengerjég idő előtti széthasadása és eltűnése, mely az elmúlt években rekord alacsony szintet ért el. A császárpingvinek életük kritikus szakaszaiban – szaporodáskor, tollváltáskor – kizárólag szilárd, part menti jégre támaszkodnak. Ha a jég túl korán olvad el, a fiókák a tengerbe hullanak, mielőtt úszni tudnának. Ez a tragikus esemény nehezen számszerűsíthető, de a klímamodellek egyértelműen jelzik: a szén-dioxid- és üvegházgáz-kibocsátás érdemi csökkentése nélkül a faj komoly veszélyben van ebben az évszázadban.
A császárpingvin igazi indikátorfaj: jól mutatja, mennyire sikerül fékezni a klímaváltozás ütemét. A tavaszi jégtörés már most is befolyásolja a költő- és táplálkozóhelyeket, miközben a jövőben további károk várhatók.
Antarktiszi medvefóka: élelemhiány okozta zuhanás
Az antarktiszi medvefóka (Arctocephalus gazella) helyzete szintén vészjósló. 1999-ben még mintegy 2,2 millió egyed élt, ezzel szemben 2025-re már csak 944 ezer várható – vagyis több mint 50 százalékos a zsugorodás. A melegedő tengerek és csökkenő jégtakaró miatt az egyik fő táplálékforrásuk, a krill, egyre mélyebbre vándorol, így a fókák nehezebben érik el azt.
Különösen Dél-Georgia környékén vált kritikussá a kicsik elsőéves túlélése, emiatt elöregedő populációval számolnak a kutatók. Egyéb veszélyek, mint például a kardszárnyú delfinek és leopárdfókák ragadozása vagy a bálnák által keltett táplálékkonkurencia szintén hozzájárulnak az állomány csökkenéséhez.
Déli elefántfóka: a betegségek új hulláma
A déli elefántfóka (Mirounga leonina) már sebezhetőnek számít, köszönhetően a 2020-tól terjedő magas patogenitású madárinfluenza (HPAI) hatásának. Ez a kór világszerte egyre elterjedtebb, már emlős fajokat is támad, és az öt nagy alfajból négyet súlyosan érintett. Egyes kolóniákban az újszülött fókakölykök több mint 90 százaléka elpusztult, a nőstényeket pedig különösen veszélyezteti, mivel sokkal több időt töltenek a partokon.
Aggodalomra ad okot, hogy az ilyen betegségek, amelyekhez a sarkvidéki állatok kevéssé alkalmazkodtak, a felmelegedéssel együtt egyre gyakoribbá válhatnak, különösen a szorosan együtt élő, kolóniákat alkotó fajok esetében.
Bolygónk védelmében: az azonnali fellépés fontossága
A mostani értékelések vészharangot kongatnak minden antarktiszi fókafaj számára. Az éghajlatváltozás hatásaival kapcsolatos folyamatos, rendszeres megfigyelésekre égető szükség van, hiszen az antarktiszi élővilág sorsa szorosan kötődik a Föld klímaegyensúlyához.
A Vörös Lista adatai rávilágítanak arra, hogy az élőhelyvesztés, élelemhiány és új betegségek összeadódó hatása miatt az ökoszisztémák sokkal gyorsabban pusztulnak, mint korábban gondolták. A fajok veszélyeztetettségének felismerése csak az első lépés: tudományos és gazdasági erőforrásokra van szükség, hogy lassítsuk, sőt megállítsuk a klímaváltozásból fakadó kihalási hullámot.
