Kőzetminták titkai
Földi és holdi kőzetminták – köztük az Apollo-missziók által begyűjtöttek – izotóparányait vizsgálták meg az új vizsgálatban: vas-, króm-, cirkónium- és molibdénizotópok szolgáltak ujjlenyomatként. Ezek az izotópok segítenek visszakövetni, hogy az ősi bolygókezdemények milyen körülmények között alakultak ki. Mivel a Naprendszer különböző részein más-más izotópeloszlások keletkeztek a hőmérséklet és a körülmények miatt, az apró különbségek leleplezik, hogy egy test a Naphoz közelebb vagy távolabb jött létre.
Egymáshoz sodródó óriások
A kutatók több száz lehetséges keletkezési forgatókönyvet modelleztek, hogy megnézzék, melyik kombináció adja vissza a mostani izotópprofilokat. Arra jutottak, hogy Theia inkább közelebb a Naphoz alakult ki, még a hajdani Föld pályájánál is beljebb. Emiatt úgy tűnik, hogy a két bolygómag-méretű égitest valóban egymás szomszédságában keringett, mielőtt a gigászi ütközés megtörtént.
Bolygóporból lett világunk
A számítások szerint a Föld a kisebb testekkel való ütközések miatt veszíthetett mozgási energiájából, és ezzel egyre közelebb kerülhetett Theia pályájához, amíg össze nem ütköztek. A Hold és a Föld izotópos ikertestvérekként támasztják alá ezt az elméletet – így a Hold tényleg a Földből és annak ősi szomszédjából épült fel, nem egy messziről beeső vándorból. Az ütközés látványa kétségtelenül lélegzetelállító lehetett volna.
