Az ősi méhek titkos rejteke: fészkek a csontok mélyén

Több ezer éve a mai Dominikai Köztársaság területén egy barlang rejtegette egyedülálló titkát: a kihalt rágcsálók és lajhárok csontjai nemcsak a ragadozók maradványai voltak, hanem méhek otthonául is szolgáltak. Az új paleontológiai felfedezés szerint ezek a csontüregek valóságos méhbölcsőkké váltak, ahol a rovarok lárvái fejlődtek – ilyen viselkedést eddig még sosem dokumentáltak.

Baglyok és csontok között

A Cueva de Mono nevű barlang szakadozott bejáratán átmászva a kutatók először fosszilis gyíkokat kerestek, ám helyette több tízezer rágcsálók és lajhárok csontjaira bukkantak. Ezek ősi bagolyfészkek lehettek, ahol a madarak visszaöklendezték zsákmányuk csontjait a padlóra. A legkorábbi maradványok a késői negyedidőszakból, azaz 125 000 évvel ezelőttről származhatnak, és volt köztük olyan faj is, amely több mint 4500 éve kihalt.

Méhek a csontüregekben

A kutatók a rágcsálók és lajhárok állkapcsainak fogüregeit vizsgálva sima falú, pohárszerű képződményeket találtak. Kiderült, hogy ezek a vízálló sejtfalak valójában magányos méhek fészkének maradványai, ahol a lárvák fejlődtek. A mai méhfajok döntő többsége szintén magányosan él, de általában földbe ássák fészkeiket – ilyen, barlangokban és csontüregekben való fészkelést sem a jelenből, sem a múltból nem dokumentáltak.

Kettős biztonság: csont és sejt

A csontok valószínűleg plusz védelmet nyújtottak, például a parazita darazsakkal szemben. Egyes fogüregekben akár hat különböző fészek is megbújt, vagyis több méh egyszerre használta őket, mintegy közösségi bölcsőként. A fészkelés több évezreden át folytatódhatott – a csontbarlang méhei valódi túlélési stratégiát választottak: védelmet kaptak kívül a csonttól, belül a lárvafalaktól – mint egy természetes termoszban.

2025, adrienne, www.scientificamerican.com alapján