Feltárul a wyomingi „múmiazóna”
A felfedezések helyszíne Wyoming kelet-középső része, ahol egymásra rétegződő folyami homok egy viszonylag szűk területen szinte egymás hegyén-hátán őrizte meg a dinoszaurusz-múmiákat. A kutatók gondos detektívmunkával és régi terepfotók segítségével lokalizálták azokat a pontokat, ahol már az 1900-as évek elején is találtak múmiákat, majd két új példányt is feltártak: egy fiatalabb és egy idősebb Edmontosaurust. Mindkét lelet jelentős, összefüggő bőrfelületeket tartalmazott, amelyek kulcsfontosságúak voltak a test teljes rekonstrukciójához.
Agyagmaszkok: nem emberi értelemben vett múmia
Fontos megjegyezni, hogy ezek a „dinoszaurusz-múmiák” teljesen eltérnek az egyiptomi temetkezési múmiáktól: itt nem szerves anyagot, hanem rendkívül vékony, mikronnyi agyagréteget őrzött meg a kőzet — a bőr, a tüskék és a paták lenyomatát. A kutatók szerint a múmiaképződés egy különleges sorozat eredménye: a dinoszaurusz tetemei kiszáradtak a napon, majd hirtelen áradások temették be őket. A testen kialakult mikrobiális film mágnesként vonzotta a nedves üledékből az agyagrészecskéket, amelyek rétegenként két- és háromdimenziós lenyomatot készítettek a test felszínéről. A puha szövetek ezután szétbomlottak és eltűntek, az agyagréteg és a csontváz viszont megmaradt, majd hosszabb idő elteltével fosszilizálódott.
Digitális rekonstrukció és 3D modellezés
A rendkívül sérülékeny agyagréteg feltárását és vizsgálatát aprólékos laboratóriumi munka követte, majd kórházi és mikro-CT, vékonycsiszolatok, röntgenspektroszkópia, valamint agyagásvány-analízisek segítségével elemezték a mintákat. Sőt, összevetették a megőrződött lábakat a legalaposabban dokumentált Edmontosaurus-lábnyomokkal, hogy a valós mozgáskép szülessen újra. Digitális művészek közösen dolgoztak a paleontológusokkal, így készült el a teljes testű vizuális rekonstrukció, amely életre keltette, hogyan lépdelhetett az Edmontosaurus az egykori iszapos folyópartokon — épp a dinoszaurusz-korszak végén.
A taréjtól a pikkelyeken át a patákig
A két új múmia tökéletesen kiegészítette egymást, így először sikerült teljes profilban megfigyelni, milyen lehetett az Edmontosaurus élő testfelépítése. Egy izmos, magas taréj futott végig a nyaktól a törzsön át a hát középvonalában, amely a csípő tájékán átváltott egyetlen sor tüskévé a farok mentén. Mindegyik tüske egy csigolyának felelt meg, és pontos illeszkedésük is feltűnő. A felszínt egészen kicsi, kavicsnyi pikkelyek borították – méretük mindössze 1–4 mm volt, ami meglepően apró, főleg egy 12 méternél is hosszabb állat szempontjából. A bordák felett fennmaradt ráncolódások arról árulkodnak, hogy a bőr viszonylag vékony lehetett.
Elképesztő szenzáció: a patás dinoszaurusz
A legváratlanabb meglepetést a nagyobb múmia hátsó lábain az hozta, hogy a három lábujj végén egyenként paták zárták körül a lábujjakat, amelyek alsó felszíne lapos volt — pont, mint egy ló vagy szarvas patájáé. Feltételezhető, hogy ezek az elsőként ismert paták szárazföldi gerincesen. A kutatók precíz CT-metszetek, 3D rekonstrukció és ősi lábnyomok alapján tisztázták, hogyan is nézett ki élőben a láb: a hátsó lábhoz sarokpárna is tartozott, a mellső láb viszont csak a patákon keresztül érintkezett a talajjal.
Ezzel az Edmontosaurus lett az első, igazoltan patás hüllő, és egyben az első, négy lábon járó, eltérő végtagtartású patás állat is.
Új korszakot nyit a dinoszauruszok kutatásában
A tanulmányt jegyző kutatók nemcsak lenyűgöző részletekkel gazdagították az ősi hüllők anatómiáját, hanem gyakorlati útmutatót is adtak a jövő paleontológusai számára. Új fogalmakat, preparálási technikákat, a skálázott leírások frissített rendszerét mutatják be, és lépésről lépésre végigvették, miként lehet a természetes úton létrejövő múmiaképződést rekonstruálni. Sőt, áttörést jelentően modellként írják le az „agyaglenyomat-képződés” (clay templating) folyamatát, amely hasonló lelőhelyek vizsgálatában is sokat segíthet.
A következő fő lépés az lesz, hogy ugyanebben a wyomingi kőzetrétegben és más régiókban célzottan keressenek hasonló agyaglenyomat-múmiákat, biomechanikai vizsgálatokat végezzenek a testkontúrok alapján, és feltárják, milyen környezeti feltételek mellett volt a legnagyobb esély ilyen elképesztő megőrződésre.
Feltételezhető, hogy ez az egyedülálló felfedezés alapjaiban írja át mindazt, amit a dinoszauruszok testfelépítéséről és fejlődéstörténetéről gondoltunk.
