Különleges műszer, különös eredmény
A SHERLOC egy UV-Raman-spektrométer, amely mélyultraibolya lézerrel pásztázza a kőzeteket, majd a visszaverődő fény spektrumán keresztül azonosítja a molekulák kötéseit. A Bright Angelnél négy helyszínt vizsgált a marsjáró: a Steamboat Mountain szolgált kontrollnak, itt semmi különöset nem találtak. A másik három célponton (Cheyava Falls, Apollo Temple, Walhalla Glades) viszont egyértelmű spektrális jelet észleltek, amely rámutatott a magas széntartalomra. Ez a jel (G-sáv) kémiai és hőbomlással szemben ellenálló, keresztkapcsolt, főként redukált szénből álló hálózatot jelez.
Ettől függetlenül, a Földön a hasonló anyag a kerogén, amely szinte kizárólag biológiai eredetű, általában lebomlott szerves anyagokból származik. A kutatók viszont hangsúlyozták: míg a kerogén szó életet feltételez, a most talált makromolekuláris szén eredete lehet élettelen is.
Földi szennyezés vagy marsi csoda?
Az első dilemmát a mérési hiba lehetősége jelentette: elképzelhető volt, hogy a SHERLOC saját ablaka verte vissza a fényt? A műszer porvédőjének hibája miatt új üzemmódot vezettek be, ezért minden eszközt bevetettek a kalibrálásnál – laboratóriumi tesztsorozatokkal és kontrollpontokkal igyekeztek kizárni a hibát. Döntő volt, hogy a kontrollként vizsgált Steamboat Mountain nem adott szénjelet.
Még nagyobb fejtörést okozott az esetleges földi szennyezés gyanúja: talán a Perseverance valamelyik Földről származó maradványt vitte magával? Ezt a lehetőséget viszont gyakorlatilag kizárták. A Cheyava Falls kőhöz például csak nitrogénfúvást használtak, a műszerrel nem érintkezett. A kontrollméréseken sem tűnt fel hasonló szénsáv.
Kémiai eredet? Kétszer is bekerülhetett a szén
Miután világossá vált, hogy valódi marsi szénről van szó, a kutatók a környező ásványok összetételét is elemezték. Az eredmények alapján két esemény során is kerülhetett szén a kőzetbe az idők folyamán. Az Apollo Temple-nél karbonát- és szulfátásványok mellett bukkantak szénre – ezek vízből kiváló ásványok –, illetve a Walhalla Glades helyszínen szilíciumdús üledékben is kimutatták. Ez azt sugallja, hogy először egy ősi tó üledékében rakódhatott le szerves anyag, majd később, amikor a rétegek vízzel érintkeztek, újabb ásványosodás és szénlerakódás történt.
A döntő kérdés, hogy mindez az élet nyoma-e, leghamarabb akkor derülhet ki, ha a Perseverance által gyűjtött mintákat eljuttatják a Földre. A jelenlegi műszerek erre nem alkalmasak, csak azt segítik eldönteni, mely kőzetek visszahozatalára érdemes vállalkozni.
A nagy kérdés: élet vagy kémia?
A Perseverance műszerei már most lenyűgöző eredményekre képesek, ám laboratóriumi szintről nézve mégis korlátozottak ezek a lehetőségek. A kutatókat különösen a felszíni szén izotópos összetétele, illetve egy sajátos kézjegy, az úgynevezett kiralitás (a molekulák térbeli irányultsága) izgatja, ez ugyanis szinte csak biológiai eredet esetén jelenik meg markánsan. Ha Földre érnek a minták, ultramodern mikroszkópokkal akár az ősi mikrobák fosszíliáit is megkereshetik bennük.
A részletek fényében minden más megvilágításba kerül: abiogén, azaz élettelen kémiai folyamatok is képesek ilyen anyagokat létrehozni. A Földön például bizonyos karbonátásványok szerves szenének eredete származhat víz–kőzet reakciókból vagy mikroorganizmusok tevékenységéből is – helyzettől függően.
Jelenleg a Perseverance olyan ősi marsi kőzeteken halad át, amelyeket emberi eszköz még soha nem vizsgált ilyen alaposan. Az, hogy talál-e élet jeleit, továbbra is nyitott kérdés. Az viszont biztos: az előttünk álló években a Jezero-kráteren kívüli régiók felderítése újabb meglepetéseket tartogat.
