Az ősi fertőzés nyomai
A leletet egy vadászó-gyűjtögető, középkorú ember maradványaiban találták, egy kolumbiai sziklamenedékben. A lelet különlegessége, hogy a T. pallidumnak egy eddig ismeretlen törzse, a TE1-3 jelent meg a vizsgálatban. Érdekesség, hogy magán a csontvázon nem látszottak a klasszikus, késői stádiumokra jellemző, molyrágta jellegű csontelváltozások, holott a környező sírokban voltak ilyenek.
Átíródik a szifilisz eredete
Régóta vita tárgya, vajon Európából vagy Amerikából indult-e a szifilisz. Sokan Kolumbuszt tartották a betegség terjesztőjének, de a friss DNS-vizsgálatok, melyek már 2 000 éves brazil, illetve 600–1 600 éves mexikói sírokból is kimutatták a baktériumot, azt bizonyítják: a fertőzés sokkal régebben jelen volt Amerikában, mint eddig hitték.
A TE1-3 törzs a genomok összehasonlítása alapján mintegy 13 700 évvel ezelőtt vált el a ma ismert törzsektől. Mindez arra utal, hogy a Treponema jóval Kolumbusz előtt elterjedt volt Amerikában.
Új fejezet a járványtörténetben
Egyelőre rejtély, hogy az ősi törzsek is szexuális úton terjedhettek-e, mint a klasszikus szifilisz, de az eredmények rámutatnak: a Treponema-kórokozók változatossága már évezredekkel ezelőtt gazdag volt Amerikában. Lényeges hangsúlyozni, hogy a modern szifilisz világszintű újraerősödése miatt kulcsfontosságú az ősi és mai genomok vizsgálata, hiszen ebből következtethetünk a járványok kezelésének lehetőségeire is.
Molly Zuckerman és Kate Bailey antropológusok szerint a lelet tovább erősíti, hogy a szifilisz Amerikából származik, sőt, a 15. századi járvány lehetett az első „globalizált” fertőzés, amely későbbi világjárványok, például a HIV vagy a COVID–19 előfutára volt.
Ősi DNS: kulcs az egészséghez?
Lényeges hangsúlyozni, hogy a paleogenomika, vagyis az ősi DNS-vizsgálat hatalmas potenciállal bír a járványok történetének megértésében, és akár napjaink betegségeinek kezelésében is új távlatokat nyithat.
