Precíziós MI-alapú térképezés
Az új megközelítés az MI erejét és a távérzékelést ötvözi: a K-State kutatói repülőből származó LiDAR- (fényalapú radar) és multispektrális képeket elemeznek, melyek akár egy 1,8×1,8 méteres területet is pontosan vizsgálni tudnak. Ezek az adatok az Amerikai Mezőgazdasági Minisztériumtól (USDA) és a Nemzeti Tudományos Alaptól (NSF) ingyenesen elérhetők, ráadásul nagy felbontásban, ami lehetővé teszi, hogy akár 97%-os pontossággal azonosítsák, az adott ponton fű, bokor, lombhullató vagy örökzöld fa található-e.
Fontos megjegyezni, hogy ez a magas pontosság csak úgy elérhető, ha a rendszerhez több ezer, terepen gyűjtött mintát adnak hozzá, hogy az MI megtanulja, mi a lényeges, és mit kell kizárni (például: a sötét árnyék nem egyenlő egy kis fenyőfával).
Tanulópálya diákoknak és gépeknek
A módszert a Konza-prérin, mintegy 26 négyzetkilométeres területen fejlesztették ki, ahol szinte minden jelentős kansasi növénytípus megtalálható. Ez nemcsak a kutatás számára ideális terep, hanem a K-State diákjai számára is ugródeszka: ők gyűjtik a terepi mintákat, miközben GIS-ben (térinformatika) és programozásban is gyakorlati tapasztalatot szereznek.
A projekt egyik motorja Brynn Noble mesterszakos hallgató volt, akinek közreműködésével a rendszer immár készen áll arra, hogy akár regionális, sőt országos szintű eszközzé váljon. Bár az alapadatokat szövetségi és állami források biztosítják, a helyi részletekhez nélkülözhetetlen a terepi validálás – itt jönnek képbe a diákok és a közösségi beküldés.
Nem csak a fű és a fa számít
Az MI-alapú bozótostérképezés következményei messze túlmutatnak a fák azonosításán: immár megbecsülhető, hogy egy adott terület hány szarvasmarhát vagy bölényt képes eltartani, mivel közvetlenül átlátható, mekkora a legelők aránya. A térkép alapján más kutatócsoportok például a növekvő tűzveszélyt, a madarak vagy kisemlősök élőhelyválasztását, sőt a kullancsok terjedését is elemzik.
Egyértelmű a hatás a madarakra is: például a fűcsatoló veréb (grasshopper sparrow) már néhány bokor megjelenésekor is eltűnik az adott területről.
MI-vel a jövőért
A kutatók célja, hogy az adatrendszert egy weboldalon vagy applikáción keresztül mindenki számára hozzáférhetővé tegyék, így akár a gazdák is visszajelzést adhatnak arról, mennyire pontos a modell egy adott területen, amit így folyamatosan lehet javítani. Hosszú távon műholdas adatokkal az egész Nagy-síkságot, sőt az időbeli változásokat is követni lehet majd.
Összességében elmondható, hogy az MI-alapú rendszer már most a gyakorlatban segíti a természetvédelmet és a legelőgazdálkodást, miközben piacképes tudást ad a diákok kezébe – és nem utolsósorban jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy jobban értsük a gyors környezeti változásokat.
