Klímaváltozás: segítenünk kell az evolúciót?
A természeti rendszerek nem tudnak lépést tartani az ember által gyorsított klímaváltozással. Az evolúció egyszerűen túl lassú, ezért egyre komolyabban felmerül az emberi beavatkozás lehetősége. Az sem elhanyagolható szempont, hogy például a korallzátonyok a turizmus, a halászat és az egész tengeri élővilág számára pótolhatatlanok. Christopher Preston, az egyik legismertebb környezetfilozófus szerint vannak helyzetek, amikor egyszerűen nincs idő tovább várni, azonnal cselekedni kell: néha a génszerkesztett korall is jobb, mint a pusztuló zátony.
Tudományos óvatosság és ismeretlen következmények
Ennek ellenére a tudósok óvatosságra intenek. Kate Quigley ausztrál molekuláris ökológus kiemeli, hogy a tudomány csodálatos, de közel sem tudunk mindent az élővilágról és az ökoszisztémák működéséről. A génszerkesztett szervezetek szabadba engedése akár beláthatatlan következményekkel is járhatna. Mind Quigley, mind Phillip Cleves, a Carnegie Tudományos Intézet kutatója óriási kudarcnak tartaná, ha a laboratóriumi kísérletből valódi óceáni beavatkozás válna, mert az már annak a beismerése lenne, hogy végleg elveszítettük az uralmat bolygónk egészsége felett.
Etikai dilemmák és veszélyes csúszópálya
Fontos tényező, hogy olyan ötletek is napvilágot láttak, mint az óceáni fitoplanktonok módosítása, hogy akár 20%-kal több szén-dioxidot nyeljenek el. Egyes becslések szerint, ha a világtenger felszínének csak egy százalékát ültetnénk be ilyen módosított planktonokkal, az évente 47 milliárd tonna CO2-t kötne meg – ez több, mint amennyit évente globálisan kibocsátunk.
Ennek ellenére, ha a génszerkesztés már nemcsak fajok védelmét, hanem közvetlenül a bolygó „megtisztítását” szolgálja, teljesen új szintű etikai kérdések merülnek fel. A természet „javítása” helyett nem inkább az életmódunkon kellene változtatnunk? Következésképpen, bármennyire is csábítóak a biotechnológiai megoldások, a klímaváltozás helyett valójában saját viselkedésünk megváltoztatása lenne a leghatékonyabb megoldás.
