Elképesztő kapacitás, ismeretlen teljesítmény
Az SN670 belsejében 218 rétegű BiCS 3D NAND található, CBA (CMOS directly Bonded to Array) 2 Tb-os lapkával. PCIe Gen5 NVMe interfészen keresztül csatlakozik, és új, UltraQLC platformot használ. A megszokott gyorsítótárakat teljesen mellőzi, vagyis nincs SLC cache, csak közvetlen QLC írás történik. Ez egyszerűsíti a működést, ugyanakkor kiszolgáltatottabbá teszi az eszközt az áramvesztéssel szemben, és kompromisszumokat is jelent: rövid távú, hirtelen fellépő terhelésnél csökkenhet az írási sebesség, és kiszámíthatatlanabb lesz a teljesítmény.
Gyorsabb – de mennyivel?
A Sandisk szerint az új meghajtó 68%-kal jobb véletlenszerű olvasási és 55%-kal jobb véletlenszerű írási sebességre képes a 128 TB-os Gen5-ös QLC SSD-khez képest, illetve a szekvenciális olvasás 7%-kal, az írás pedig 27%-kal erősebb saját belső tesztjeik szerint – de konkrét méréseket, IO/s adatokat egyelőre nem hoztak nyilvánosságra.
A meghajtó az U.2 szabványt használja, és várhatóan 2026-tól több változatban is elérhető lesz. A Dynamic Frequency Scaling akár 10%-kal javíthat a teljesítményen, a Data Retention funkció pedig akár 33%-kal is növelheti az élettartamot, de ezek egyelőre csak marketing ígéretek.
Nem neked készül, hanem a gépeknek
Az SN670 valószínűleg óriási DRAM pufferekkel vagy fejlett die-párhuzamosítással próbálja kompenzálni a QLC technológia késleltetéseit, de erről sem közöltek részleteket. A natív QLC programozás késleltetése ugyanis látványosan magas: akár 800–1200 mikroszekundum is lehet, ami több mint tízszer lassabb a legjobb SLC-meghajtóknál.
Az UltraQLC SN670 minden tekintetben szimbolikus lépés az MI vezérelte adatjövő felé – átlagos felhasználókhoz viszont valószínűleg sosem jut el. Az ára jó eséllyel milliós forintos nagyságrend lesz, ha üzleti forgalomba kerül.
