Generációkon átívelő temetkezés
A Korsók Mezején több mint 2000 ilyen kőedény sorakozik, amelyek közül ez az első, amelyben zavartalanul megőrzött emberi maradványokat sikerült feltárni. A korsó csontjai között fiatal gyermekek és felnőttek egyaránt szerepeltek; radiokarbonos vizsgálatok szerint a halottakat 890 és 1160 között, tehát több évszázadon át folyamatosan helyezték el benne. Ez arra utal, hogy az ősök hosszú távú közös nyughelye lehetett, talán egy kiterjedt család vagy közösség számára. A tudósok remélik, hogy a későbbi DNS-elemzések még pontosabb képet adnak majd arról, kik alkották ezeket a társadalmakat.
Új bizonyíték egy több ezer éves misztériumra
A fejlemények villámgyorsan követték egymást: évtizedeken át csak feltételezték, hogy a hatalmas kőedények temetkezési célt szolgáltak, ám most először sikerült belülről közvetlen bizonyítékot szerezni. Korábban már bukkantak sírokra a korsók mellett, de a mostani lelet az első, amelyben az eredeti helyzetükben fennmaradt emberi csontokat és temetkezési tárgyakat találtak. Szakértők azonban óvatosságra intenek: még nem bizonyított, hogy minden korsó ilyen szerepet töltött be, vagy esetleg helyi szokás, speciális rítus eredményét látjuk.
Kapcsolatok és temetési rítusok
Az üveggyöngyök nemcsak a halotti szertartás díszítőelemei lehettek, hanem fontos kereskedelmi kapcsolatokra is utalnak Délkelet-Ázsia és India között. Ezek a tárgyak, valamint a jól szervezett újratemetési szokások arról árulkodnak, hogy az ősi laoszi közösségek már több mint ezer évvel ezelőtt széles körű kapcsolatokat ápoltak, miközben megőrizték saját, egyedi temetési hagyományaikat.
