
Az evolúció két fontos lépése
A legújabb, az Oxfordi Egyetemen készült kutatás két kulcsfontosságú tényezőt azonosított: a felegyenesedett járást és az emberi agy gyors növekedését. A vizsgálat során 2025 majom és emberszabású egyed adatait nézték át, több mint 41 főemlősfajból. A fejlett statisztikai modellek révén a tudósok egyszerre vonták be az evolúciós rokonsági kapcsolatokat, és összevetették a kézügyességet alakító tényezőket – például a táplálkozást, a testméretet, a társas viselkedést, az agytérfogatot és a mozgásformákat.
A modellből az olvasható ki, hogy nem a szerszámhasználat vagy az élőhely, hanem a felegyenesedett járás és a nagyobb agy vált döntővé. Amikor a kutatók ezeket a tényezőket beépítették, az ember már nem is tűnt olyan nagy kivételnek a főemlősök között. Arra lehet következtetni, hogy éppen e két tulajdonság együttese vezetett oda, hogy végül szinte minden ember a jobb kezét használja elsődlegesen.
Egyedülálló őseink és az apró „hobbit”
A vizsgálat alapján az olyan korai ősök, mint az Ardipithecus vagy az Australopithecus, feltehetően csak enyhe jobbkéz-dominanciát mutattak, nagyjából úgy, ahogyan ma a csimpánzok. A változás a Homo nemzetség megjelenésével erősödött, amikor az olyan fajok, mint a Homo ergaster, a Homo erectus vagy a neandervölgyiek már erős jobbkezességet mutathattak, és ez a modern embernél vált csaknem egyetemes szokássá.
A szabály alól azonban akad kivétel: a mindössze kb. 25 kg-os Homo floresiensis, vagyis a „hobbit”, amely jóval kisebb aggyal és a mászáshoz, valamint a járáshoz alkalmazkodott végtagokkal rendelkezett. Nála jóval gyengébb kézdominancia feltételezhető.
Miért maradt fenn a balkezesség?
Felmerül azonban, hogy miért nem tűnt el a balkezesség teljesen, és vajon az emberi kultúra mennyiben erősítette a jobbkéz elsőbbségét. A kutatók szerint ugyancsak érdekes lehet más állatok, például papagájok vagy kenguruk „lábas” viselkedését vizsgálni, hogy feltárják, mennyire mélyen gyökerezik az oldalkülönbség az evolúcióban. Az alapvető kérdés tehát továbbra is nyitva marad, de közelebb kerültünk az emberi jobbkezesség igazi okához.
