Biztonságban vagyunk?
Úgy tűnik, hogy a látványos közelség ellenére nincs ok aggodalomra. A közelítés valamivel este hat előtt esedékes, amikor az objektum elhalad mellettünk – de egy pillanatra sem lép be a légkörbe. Richard Binzel, a Massachusetts Institute of Technology bolygókutató professzora szerint az ilyen méretű aszteroidák évente többször is átszáguldanak Naprendszerünk ezen szegletén. A modern, érzékeny megfigyeléseknek köszönhetően ma már észrevesszük őket; korábban teljesen észrevétlenül suhantak el mellettünk.
Mekkora és honnan érkezett?
A 2026 JH2 az aszteroidaövben, a Mars és Jupiter között született. Időről időre egy-egy ütközés vagy a Jupiter gravitációs hatása kis aszteroidákat a Föld közelébe terel. Ezekből évtizedek óta egyre többet ismerünk meg. Bár a csillagászok követni tudják az objektum mozgását, pontos méretét nem tudták meghatározni – erre csak infravörös mérésekkel lenne lehetőség; ezeket viszont jóval nehezebb kivitelezni a Földről. Így csak annyit tudni, hogy az aszteroida átmérője 15 és 30 méter (nagyjából egy-két iskolabusz hosszúsága) között lehet.
Ha a 2026 JH2 inkább a 15 méteres véglethez áll közelebb, akkor hasonló lehet ahhoz a „tűzgömbhöz”, amely 2013-ban robbant fel Cseljabinszk felett, és ablakokat tört be a városban. Ha pedig közelíti a 30 métert, akkor a szibériai Tunguzka-eseményhez mérhető, amely 1908-ban hatalmas területet tarolt le. Ennek ellenére a jelenlegi aszteroida még csak a légkör közelébe sem kerül.
Kockázatok és jövőbeli közelítések
Noha ilyen távolságból a 2026 JH2-t kizárólag kisebb távcsővel, teljes sötétségben lehet megpillantani, a nagyobb testvére, az Apophis nevű aszteroida 2029-ben jóval nagyobb, és mintegy 32 000 kilométeres közelségbe érkezik majd – ez valóban különleges esemény lesz, hiszen szabad szemmel is láthatóvá válik Európa, Afrika és a Közel-Kelet égboltján. Ennek ellenére a szakértőket az Apophis sem nyugtalanítja, viszont tudományos szempontból hatalmas lehetőségként tekintenek rá.
Hiányzó radarok, részleges megfigyelés
Úgy tűnik, hogy a jelenlegi aszteroidafigyelő rendszerek még nem elég fejlettek. Az Arecibo Obszervatórium összeomlott, a Goldstone antennája pedig komoly javítás alatt áll, így nincsenek friss radaradatok – emiatt kevésbé tudjuk megítélni az ütközési kockázatokat, és könnyebben kiszolgáltatottá válunk a kis égitestek becsapódásának. Az Olaszországban működő Virtual Telescope Project azonban részleges közvetítést ad a közeli elhaladásról délután negyed négytől, amíg az objektum ki nem halad a távcső látómezejéből.
Még rengeteg aszteroidát nem ismerünk
Jean-Luc Margot, a Kaliforniai Egyetem professzora szerint a mostani égitest felfedezése sem véletlen: az ilyen méretű, potenciálisan veszélyes aszteroidák mindössze egy százalékát ismerjük. Ezért bukkantak rá csupán pár nappal a legközelebbi elhaladás előtt. Bár a hiányos ismeretek aggodalomra adnak okot, a világ űrügynökségei egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek olyan megfigyelésekre, amelyek segíthetik megismerni ezeket a Naprendszerünkben portyázó „szomszédokat”.
