
Erős geomágneses viharok és látványos sarki fények
A CME-k gyorsan mozgó, mágneses plazmacsomók, amelyek akkor törnek ki a világűrbe, amikor a Nap mágneses mezeje hirtelen átrendeződik. Ha ezek eltalálják a Földet, geomágneses viharokat keltenek, amelyek akár rövidhullámú rádiózavarokat és látványos, az átlagostól délebbre is megjelenő sarki fényt okozhatnak. A NOAA szakemberei szerint, bár a viharok csak súrolják a bolygónkat, mégis elérhetik a G3 (erős) intenzitást, így a szokásos északi államokon túl Oregontól New Hampshire-ig több mint egy tucat államban is feltűnhet a fényjelenség. A látvány elmaradhat a fényszennyezett területeken, ezért érdemes minél sötétebb helyet választani.
Újabb kitörések küszöbén
Ebből arra lehet következtetni, hogy a naptevékenységnek ezzel még nincs vége. Jelenleg két óriási napfolt is látható, amelyek rendkívül instabil, összetett mágneses térrel rendelkeznek. Ezek akár X-osztályú, vagyis a legerősebb kitöréseket is okozhatják, ez pedig további zavarokat okozhat.
Példátlan aktivitás, történelmi párhuzamok
Noha a Nap rekordszámú napfoltot és hatalmas napkitöréseket produkált az elmúlt években – részben az egyre fejlettebb műszereknek hála –, 2024-ben elérte 11 éves csúcspontját, a napmaximumot. Most átmeneti, kevésbé feltárt szakaszba lépett: ilyenkor a mágneses mező instabilitása miatt nő a koronalyukak és az összegabalyodott napfoltok száma, a geomágneses viharok esélye is emelkedik.
Mit hozna egy extrém szupervihar?
A legrosszabb eshetőség egy újabb Carrington-eseményhez hasonlítana: 1859-ben egy óriási napvihar közel 40 milliárd gigajoule energiát szabadított fel, ami a világ távírórendszereit is felgyújtotta, és a sarki fényt egészen a Karib-térségig láthatóvá tette. Bár ez még mindig rekordnak számít, a fák évgyűrűiben talált nyomok arra utalnak, hogy a Nap képes még ennél is hevesebb kitörésekre.
