A Diplolaimelloides woaabi és az őslakosok kapcsolata
A kutatás vezetője, Michael Werner, az Utahi Egyetem biológusa, az északnyugati Shoshone Nemzet törzsi vezetőivel dolgozott együtt, amikor nevet választottak az új fajnak: Wo’aabi, ami az őslakosok nyelvén annyit tesz: „féreg”. A névválasztás azt hivatott hangsúlyozni, hogy a Nagy Sós-tó környéke már évezredekkel ezelőtt is szoros kapcsolatban állt az őslakos közösségekkel.
Miért fontosak a fonálférgek?
Sokan nem is tudják, pedig a fonálférgek Földünk egyik legelterjedtebb állatcsoportját alkotják. Szinte bárhol megtalálni őket: a sarkvidéki jégben, a mélytengeri hőforrások közelében vagy egyszerűen a kertek földjében. Bár az átlagos példányok kisebbek, mint egy milliméter, elképesztő mennyiségben fordulnak elő. A talajban található állatok 80 százaléka, az óceáni aljzaton élő állatoknak pedig 90 százaléka fonálféreg.
A felfedezés előzményei
Ez azonban csak a jéghegy csúcsa volt. Korábban soha nem sikerült egyértelműen bizonyítani, hogy a Nagy Sós-tóban fonálférgek élnek. Ez 2022-ben változott meg, amikor Julie Jung vezetésével a tó mikrobiális eredetű dombjain élő fonálférgeket találtak. Jung, aki akkor Werner laborjában dolgozott, kajakkal és biciklivel járta be a tavat és a környékét, hogy mintát vegyen. Az első tudományos publikáció a felfedezésről tavaly jelent meg, de három év kellett ahhoz, hogy biztosan megállapítsák: eddig ismeretlen fajjal állnak szemben.
Harmadik túlélő állatfaj a tóban
A most talált fonálféreg mindössze a harmadik olyan állat, amely bizonyítottan életben tud maradni a Nagy Sós-tó extrém sós vizében. Eddig csak a sós garnéla (brine shrimp) és a sós légy (brine fly) volt ismert – ezek milliószámra táplálják az évente átvonuló madarakat. A kutatások szerint azonban újabb fonálféregfaj is rejtőzhet még a vízben.
Hogyan kerültek ide?
Felvetődik két alapvető kérdés: hogyan kerültek ezek a férgek a Nagy Sós-tóba, és milyen hatással lehetnek az ökoszisztémára? A Diplolaimelloides a Monhysteridae családba tartozik, amelyet ősi, extrém körülményekhez jól alkalmazkodó csoportként tartanak számon. Genetikai és morfológiai vizsgálatok során kiderült: a Diplolaimelloides nemzetség tagjai többnyire tengeri vagy félsós vízi ökoszisztémákban fordulnak elő, nem pedig egy kontinentális, 1 280 méter magasan fekvő sós tóban, amely több mint 1 200 km-re van a legközelebbi óceántól.
Tengerpart vagy vándormadarak?
A lehetséges magyarázatokat a kutatók két csoportra osztják. Byron Adams szerint lehet, hogy e férgek ősei már a krétaidőszakban is itt éltek, amikor a terület még egy hatalmas beltenger partvidéke volt. A későbbi földmozgások után az állatok itt rekedtek. Az sem kizárt azonban, hogy a tó valaha édesvizű volt, így a férgeknek túl kellett élniük jelentős környezeti átalakulásokat.
Az alternatív elmélet szerint a férgeket vándormadarak szállították ide, amikor azok valamilyen távoli, dél-amerikai sós tavakat látogattak meg, és a tollazatukon megtapadtak. Ezáltal a férgek akár kontinenseken át is eljutottak a Nagy Sós-tóig.
Hímek és nőstények aránya, rejtélyes túlélési stratégia
A laboratóriumban a kutatók meglepő különbséget észleltek a nemek arányában: míg a tóban begyűjtött mintákban elsöprő többségben voltak a nőstények (a hímek aránya 1 százaléknál is kevesebb volt), addig mesterséges környezetben a hímek már a populáció felét tették ki. Egyelőre rejtély, hogy mi magyarázza ezt az éles különbséget.
A férgek a tó mikrobiális dombjain lévő algaszőnyegek felső néhány centiméterében élnek, ahol baktériumokat fogyasztanak – ezekből pedig bőséggel akad ezen a területen. A populációk állapota jelezheti a vízminőség, a sótartalom vagy akár a meder összetételének változását.
Korai figyelmeztetés lehet a tó egészségére
A Diplolaimelloides woaabi különösen értékes lehet a tó monitorozásában, mivel érzékenyen reagál a környezeti változásokra. Kevés más élőlény él meg itt, így populációjuk változásai korai figyelmeztetést adhatnak a tó egészségének romlásáról. Ráadásul feltételezhető, hogy ezek a férgek szoros kapcsolatban állnak a mikroorganizmusokkal, amelyek meghatározzák a tó egész működését. Ezáltal szerepük jóval fontosabb lehet, mint azt elsőre hinnénk – az újonnan felfedezett faj akár a Nagy Sós-tó sorsának kulcsa is lehet.
