A méhek és a nehézfémek útjai
Amikor a méhek nektárt és virágport gyűjtenek, óhatatlanul kapcsolatba kerülnek szennyezett talajjal, porral és más anyagokkal, amelyekben a nehézfémek megbújhatnak. Már kis mennyiségek is zavarhatják a rovarok tanulási és navigációs képességeit, nehezítve a tájékozódást és a táplálék megtalálását. Fontos, hogy a nehézfém-terhelés rontja a szaporodási sikerességet, és akadályozza az utódnemzedék fejlődését is.
Poszméh vagy méh: nem mindegy!
Bár a háziméheket régóta használják biológiai indikátorként a környezeti szennyezés kimutatására, a mostani vizsgálatok szerint a poszméhek lényegesen több mérgező fémet vesznek magukhoz. Cambridgeshire-ben ugyanazon a helyen tartott háziméh- és poszméhkolóniák összehasonlításánál kiderült: a poszméhek által begyűjtött virágporban két-hétszeres volt a kadmium, arzén, króm, kobalt, ólom és ón mennyisége. Maga a poszméh teste is körülbelül háromszor annyi fémet tartalmazott, mint a háziméhek teste. Bár ezek a szintek ritkán halálosak, mégis komolyan befolyásolják a telepek egészségét, különösen a szaporodási és táplálkozási képességüket.
Miért veszélyeztetettebbek a poszméhek?
A két faj életmódjának eltérései magyarázzák a különbségeket. A háziméhek több tízezres, fák üregeiben vagy mesterséges kaptárakban élő telepei jelentősen elütnek a föld alatt vagy avarban fészkelő, mindössze 50–500 egyedet számláló poszméhkolóniáktól. A virágok kiválasztásában is eltérés mutatkozik – a háziméhek sokféle növényről gyűjtenek, így a szennyeződés „felhígul”, míg a poszméhek kevesebb, specifikusabb fajt kedvelnek, ami nagyobb koncentrációt jelenthet. Ráadásul a háziméhek jóval messzebbre – akár 10 km-re is – elrepülhetnek, így könnyebben elkerülhetik a veszélyes területeket, míg a poszméhek többnyire 1,5 km-en belül maradnak. Sokkal szőrösebb testükön több por tapad meg, így a nehézfémek is könnyebben jutnak be a fészekbe.
Rejtett kockázatok a vidéki tájakon
Még a jellemzően tisztának gondolt vidéki, ipartól és bányáktól távol eső térségekben is szennyeződhetnek a méhfélék. A poszméhkolóniák szerény létszámuk miatt különösen érzékenyek, hiszen néhány egyed elvesztése is komolyan veszélyeztetheti a közösség működését.
Annak ellenére, hogy a kutatási eredmények aggasztóak, érdemes folytatni a beporzóbarát virágok ültetését. Az életben maradáshoz minden virágpor számít – még az is, amelyik minimális szennyeződést tartalmaz, hiszen a teljes tápanyaghiány még súlyosabb lenne a méhek és poszméhek számára.
