A legnagyobbak formálják a jövőt
Az LH 95 legfényesebb kék csillagai legalább háromszor nagyobb tömegűek, mint a Nap, és intenzív ultraibolya sugárzást, valamint erős csillagszeleket bocsátanak ki. Ezek az erők felhevítik és átformálják az őket körülvevő hidrogéngázt, így alakítják ki a gázköd drámai megjelenését. A sűrű porrétegek sötét szálakként jelennek meg, mivel elég tömörek ahhoz, hogy ellenálljanak az eróziónak – ez az ellentét mély vörös és kék színekkel festi meg a látványt.
Nem elhanyagolható tényező, hogy a képen látható színek valójában nem természetesek: adott hullámhosszokat jelenítenek meg. A vörös főként hidrogén-alfa fényből ered, amely arról árulkodik, hogy éppen új csillagok születnek.
Több ezer fiatal csillag fejlődik egyszerre
A hidrogén-alfa sugárzás segíti a csillagászokat abban, hogy azonosítsák a ködben rejtőző legfiatalabb csillagokat. A Hubble több ezer fejlődésben lévő csillagot mutatott ki, amelyek még mindig gáz- és poranyagból formálódnak. Körülbelül 2 500 olyan csillagot számoltak meg, amelyek már majdnem elérték végső tömegüket, de bennük még nem indult be a magfúzió: ezek az úgynevezett elő-fősorozati csillagok, amelyek a gravitáció hatására tovább zsugorodnak. Amint magjuk elég forró és sűrű lesz, elindítják a hidrogénfúziót, és igazi csillaggá válnak.
Új nézőpont a csillagfejlődésre
A sok fiatal csillag vizsgálata révén új szemléletmód alakult ki a csillagok fejlődési folyamatairól. Megerősítették, hogy ahogy a fiatal csillagok öregszenek, az anyagbeáramlásuk sebessége természetesen lassul. Nem sokkal később újabb csavar következett: kiderült, hogy ez a folyamat akár több millió éven keresztül is tarthat, jóval tovább, mint ahogy azt korábban gondolták. Ezzel sikerült pontosabban feltérképezni, hogyan érik el a csillagok a végső tömegüket, és hogyan tűnik el körülöttük lassan a keletkezésüket tápláló por- és gázkorong.
Egy csillagbölcső, sok generáció
Az LH 95 hosszú időn keresztül hozta létre csillagait, így a kozmikus bölcsőben több nemzedék él egymás mellett. Egy különösen figyelemreméltó objektum is látható: a kép tetejéhez közel, kissé balra helyezkedik el a régió legnagyobb csillaga, amely nagyjából 60–70-szer akkora tömegű, mint a Nap. Bár hatalmas, mintegy egymillió évvel fiatalabb a legtöbb szomszédjánál, amelyek 4 millió évesek lehetnek. Az ilyen óriáscsillagok gyorsan elhasználják üzemanyagukat, így egy látványos szupernóva-robbanás során végzik, amely újabb csillagok születését segítheti elő a nehézelemek kibocsátásával.
Miért különleges az LH 95?
Az LH 95 kivételes lehetőséget nyújt a kutatóknak, mert közel van, és a hasonló, Tejútrendszerbeli csillagkeletkezési régiókkal szemben kevésbé fedik porfelhők. Ez lehetővé teszi a csillagászok számára, hogy egyetlen régióban, az evolúció eltérő állapotaiban lévő több ezer fejlődő csillagot figyeljenek meg közvetlenül.
