A bálna vizelet: a tenger titkos motorja

A bálna vizelet: a tenger titkos motorja
A bálnák élete ma is rejtélyes a tudósok számára, de szerepük az óceáni ökoszisztémában egyre tisztábban kirajzolódik. Már korábban is ismert volt, hogy a bálnaürülék kulcsfontosságú, ugyanis ezek az óriások azzal, hogy sekély vizekbe juttatják a táplálkozáshoz szükséges tápanyagokat, jelentősen hozzájárulnak a tenger élővilágához. Ezt a hatást “bálna-pumpának” nevezik, és főként a fitoplankton fotoszintézisét serkenti, amelyek az egész tengeri tápláléklánc alapját képezik. Mivel az óceánokban nem egyenletesen oszlanak el a tápanyagok, több helyen, ahol kevés a vas vagy más elem, a fitoplankton is ritkább.

A vándorló bálnák: a tápanyag fuvarosai

Számos bálnafaj teszi meg a leghosszabb vándorutat az állatvilágban; ilyen például a hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae), amely útja során tápanyagokat szállít az óceán egyik végéből a másikba. Ennek fontos szerepe van a szén körforgásában is. Egyes bálnák, például a szürke bálna (Eschrichtius robustus), még a tengerfeneket is felkavarják evés közben, így olyan tápanyagokat juttatnak a vízbe, mint a nitrogén, a foszfor és a vas.

Bálnatetemek és óceáni oázisok

Az elpusztult bálnák tetemei igazi oázist jelentenek a mélytengeri élőlényeknek: angolnák, cápák, rákok, puhatestűek, fonálférgek és baktériumok lakmároznak a hatalmas zsírkészletekből, amelyeket a bálnacsontok tárolnak. Egy-egy tetem egy egész miniatűr ökoszisztémát teremt a tenger fenekén.

Bálnavizelet: a titkos kulcs

Új kutatások szerint a bálnák vizelete szintén jelentős hatással van az óceán életére. Egyes bálnafajok naponta akár 950 liter vizeletet is termelnek, mellyel óriási mennyiségű tápanyagot juttatnak a trópusi, tápanyagszegény vizekbe. A legtöbb sziláscet – például a hosszúszárnyú és a szürke bálna – nyáron a sarkvidéki régiókban tömegesen táplálkozik, majd télen az Egyenlítő környékén szaporodik. Ezalatt vizeletüket, székletüket és minden szerves hulladékukat magukkal viszik.


A „bálnaszállítószalag” jelentősége

A kutatók ezt a jelenséget „nagy bálnaszállítószalagnak” nevezik. Ez évente több mint 46 000 tonna biomassza és majdnem 4 000 tonna nitrogén mozgását jelenti, főként vizelet formájában. A növekvő fitoplanktonfotoszintézis hatására évente 18 180 tonna CO₂ köthető meg. Bár más nagy sziláscetek is hozzájárulhatnak ehhez, róluk kevesebb adat áll rendelkezésre. Sajnos a múltban folytatott intenzív bálnavadászat ma már a természetes tápanyagszállítás mértékét harmadára csökkentette.

Tápanyagmozgás az óceán és a szárazföld között

További kulcsszereplők is vannak: tengeri madarak, halak, medvék, vidrák, sasok és még a jávorszarvas is szállít tápanyagokat a vízből a szárazföldre, vagy éppen fordítva. Azonban a bálnák mennyiségben és földrajzi léptékben felülmúlhatatlanok. Napjainkban hajóbalesetek, szennyezés, rosszul kezelt halászat és a klímaváltozás veszélyezteti őket, miközben egyértelmű: a bálnák védelme a tenger védelme is.

Miért fontosak a bálnák a klímaválság idején?

Közvetlen hatásuk a klímaválságra ugyan még vitatott, de egyre világosabb, hogy a tengeri óriások nélkül az óceán egészsége is veszélybe kerül. Minden új felfedezés újabb érv amellett, hogy jobban megóvjuk a bálnákat, hiszen nélkülük a tenger – és így mi magunk is – kevesebbek lennénk.

2025, adminboss, phys.org alapján



Legfrissebb posztok