Rejtett pusztítók: rövid, intenzív viharok
A trópusi zivatarokat gyakran összetévesztik a hurrikánokkal vagy ciklonokkal, pedig ezek általában rövid életűek, mégis pusztítóak. Az elmúlt évek erdőpusztulási adatainak újraértékelése alapján kiderült, hogy ezek a zivatarok ugyanolyan mértékben járulnak hozzá a fák pusztulásához és a szénraktárak elvesztéséhez, mint az aszály vagy a hőhullámok. Sőt, vannak területek, ahol a viharok a fakihalás akár 60%-áért felelősek – és ahogy a viharos napok száma évtizedenként 5-25%-kal nő, ez az arány csak tovább emelkedhet.
Közvetlen élmény a kutatásban
Egy erdőn végigsöprő vihar alatt a levegő hirtelen párás lesz, az ég elsötétedik, majd süvítő szél rázza meg a fákat. Villámcsapások, recsegő törések, sűrű, leveles, ágas eső zuhan a földre – ilyenkor a kutatók ösztönösen menekülnek a terepi állomásra. Bár ezek a viharok az emberekre is veszélyesek, tudományos szempontból eddig szinte láthatatlanok maradtak a fapusztulási kutatásokban és a klímamodellekben.
Miért maradtak eddig rejtve?
Míg az aszály vagy a hőmérséklet-emelkedés könnyen mérhető meteorológiai állomásokkal, a lokálisan, néhány négyzetkilométeren átvonuló viharok nyomainak követése sokkal nehezebb. A műholdak ritkán érzékelik a villámsújtotta vagy kidőlt fákat, terepen pedig szinte lehetetlen mindent átvizsgálni, hogy a károkat pontosan egy adott viharhoz kössék. Ezért a viharok okozta erdőpusztulás évtizedekig rejtve maradt a tudományos modellek számára.
Új eszközök: villámfigyelő drónok és kutatócsoportok
A Gigante nevű nemzetközi projekt új megoldást kínál a probléma feltérképezésére: villámhelyzet-megfigyelő rendszerek, drónok és terepi szakértők együttesével vizsgálják nagy területeken, rendszeresen a halálozási mintázatokat. Ezekkel az új eszközökkel végre elkezdhetik számszerűsíteni, hogy mikor, hol és miért pusztulnak ki a trópusi fák, és mely fajok a legsebezhetőbbek.
Mi múlik azon, hogy kiérti, mi öl?
A trópusi erdők földi léptékben jelentős szénmegkötők, valóságos Föld-tüdőként működnek. Ha rossz döntés születik arról, milyen fafajokat ültessenek vissza vagy védjenek meg, mert nem ismerik fel, hogy a viharok a fő pusztítók, az újratelepített erdők évtizedek múlva sem töltik be a szerepüket. A viharok főként az idős, nagy fákat döntik ki – ezek kötik meg a legtöbb szenet. A hibás helyreállítás következményei tehát csak hosszú évek múltán válnak nyilvánvalóvá.
Nélkülözhetetlen a komplex szemlélet
A tudósok hangsúlyozzák: aszály és viharos időjárás egyszerre is sújthat egy erdőt. A Föld legnagyobb trópusi erdeiben, például a déli Amazonas (Amazon Rainforest) vidékén, a gyakori zivatarok és aszály együtt jelentik az egyik legnagyobb kihívást. Ha ezt nem veszik figyelembe, a mostani klímamodellek és erdővédelmi stratégiák könnyen vakvágányra kerülhetnek. Az új felismerések révén a jövőben pontosabb képet kaphatunk arról, hogyan lehet hosszú távon megóvni a trópusi erdőket, s egyben biztosítani az éghajlat stabilitását.
A kutatás arra figyelmeztet: ha valóban biztosítani akarjuk a trópusi erdők jövőjét, a hétköznapi villámzivatarokkal is számolni kell a tervezés során – különben a Föld tüdejének sorsa borítékolhatóan viharos lesz.
