Hógolyó-effektus: ha az egyik jégmező megindul, jön a többi is
A kutatók szerint a feltárt mechanizmus úgynevezett „kaszkádszerű pozitív visszacsatolásként” működik: amikor az egyik térségben megolvadó jég víztömegei elindulnak, egyre több meleg, sós mélytengeri áramlat jut a partokhoz – ennek következménye a jégpolcok gyors megroppanása. Ez a folyamat a szárazföldi jégtakaró stabilitását is veszélyezteti. Bár Kelet-Antarktisz a világ édesvízkészletének több mint felét őrzi jelenleg is, a friss kutatások szerint egyes partvidékein egyre gyorsuló ütemű tömegvesztés figyelhető meg.
Hogyan tárták fel a múltbéli jégkatasztrófa okait?
A kutatócsoport a Lützow–Holm-öböl tengerfenéki üledékmagjait és a Dronning Maud-föld geomorfológiai adatait elemezte, valamint számos mintát gyűjtött a Syowa Állomás környékén 1980 és 2023 között. A nyomelemek, köztük a berilliumizotópok (10Be/9Be) aránya segített rekonstruálni a 9 ezer évvel ezelőtti környezeti változásokat. Az adatokból kiderült: a Circumpolar Deep Water (Körpólusi Mélységi Víz) beáramlása akkor extrém mértékben felerősödött, elindítva a lebegő jégtáblák összeomlását. Ahogy ezek a jégpolcok megszűntek megtámasztani a belföldi jégmezőt, az gyorsulva ömlött az óceánba.
A visszacsatolás modellezése: míg egyik olvad, a másik elindul
Klimatikus és nagy felbontású óceáni modellezéssel sikerült kimutatni, hogy a többi antarktiszi részről – például a Ross-jégpolcról – származó olvadékvíz szétterjed a teljes Déli-óceánban, és felerősíti a felszíni réteg frissülését, illetve a vízrétegek rétegződését. Ez a rétegződés gátolja a hideg és meleg vizek keveredését, megkönnyítve a meleg víz partokhoz jutását. A pozitív visszacsatolás így megindul: az olvadékvíz erősíti a rétegződést, az pedig tovább fokozza a meleg víz beáramlását.
Napjaink tanulsága és globális veszélyei
A kutatás az egyik legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy az antarktiszi jégtakaró gyors és önmagát erősítő olvadásra képes, ha egyszer beindul. Bár az esemény 9 ezer éve, a holocén elején történt, amikor a klímaváltozás más léptékben zajlott, a működési mechanizmus máig érvényes: napjainkban például a Nyugat-Antarktiszt érintő meleg áramlatok – amelyek a Thwaites- és a Pine Island-gleccsert is gyors visszahúzódással fenyegetik – a múlt tanulságaként értelmezhetők. Ha ezek a visszacsatolások ma újra beindulnak, a regionális olvadások gyorsan, láncreakciószerűen terjedhetnek át, felgyorsítva a globális tengerszint-emelkedést.
Nemzetközi összefogás a jövő megértéséért
A nagyszabású nemzetközi kutatómunkában több mint harminc intézmény (köztük japán, új-zélandi és spanyol partnerek) vett részt, integrálva a felszíni, üledékes, izotópos és modellezési adathalmazokat. Mindezt figyelembe véve a friss eredmények új szemléletet kínálnak az antarktiszi jégtakaró jövőbeli viselkedésének előrejelzéséhez – és komoly figyelmeztetésként szolgálnak arra, milyen könnyen válhat a klímaváltozás visszafordíthatatlan globális katasztrófává.
