Na persze, mert óriás edények és csontok nélkül mit ér egy igazi amazóniai temetés? – Az ősi amazóniai temetkezési titok: óriás edények, csontok és állati maradványok

Na persze, mert óriás edények és csontok nélkül mit ér egy igazi amazóniai temetés? – Az ősi amazóniai temetkezési titok: óriás edények, csontok és állati maradványok
A brazil őserdő mélyén, a Solimões folyó mentén hét hatalmas, prekolumbián temetkezési urnát fedeztek fel, amikor egy 15 méteres Paricarana-fa kidőlt, és a föld alatt rejlő edények napvilágra kerültek. A Solimões régió alig ismert, mocsaras területén egy helyi halász bukkant rá a különleges leletre. Az urnák pontos kora még ismeretlen, de évszázadokkal vagy akár évezredekkel ezelőtt készülhettek.

Különleges temetkezési rítusok

Az urnák némelyike emberi csontokat tartalmazott, másokban magkeveréket, halak, békák és teknősök maradványait találták. Ezek az állati maradványok és magok valószínűleg a temetési szertartás részei voltak. Az urnák közül akadt olyan, amely elérte a 89 centiméteres átmérőt is. Érdekes módon egyik edényen sem volt kerámiafedél – feltehetően szerves anyaggal zárták le őket, amely idővel lebomlott. Néhány Solimões környéki urnánál korábban ismerték a fedőt, amelyen a fejet, oldalt a végtagokat mintázták meg.

A zöldes agyagból készült edények ritkák, de a régió más pontjain is találtak már kisebb példányokat. Előfordultak vörösre festett, illetve kívül agyagréteggel borított darabok is, de ezek stílusát még nem sikerült ismert kerámiatípusokhoz kapcsolni. Az amazóniai urnás temetkezés bonyolult folyamat volt: a halottat vagy a folyóban, kosárban hagyták, hogy a halak elfogyasszák róla a lágy részeket, vagy egyszerűen földbe temették. Csontjait később elégették, majd az urnákba helyezték – ezek a tárgyak az „új test, új bőr” szimbólumai voltak. Az edényeket végül gyakran a hajdani házak alatt ásták el.

Extrém terep, közösségi összefogás

A felfedezéshez a helyi közösség, São Lázaro do Arumandubinha lakosai adtak tippeket; ők jelezték a régészek felé az urnák létezését, és tanácsokkal segítették, mikor biztonságos kikötni az áradások miatt. Az ásatás helyszíne egy mesterséges sziget, a Lago do Cochila (Cochila-tó), amely kizárólag kenuval közelíthető meg – a kutatóknak több mint 24 óra hajózás és további 18 km evezés után még egyórás erdei sétát is meg kellett tenniük, az ösvényt pedig helyi vezetők vágták a dzsungelben.

Mesterséges szigetek és a jövőbeli kutatás

A régészek és a helyiek együttműködésében a feltárás egy, a föld szintje fölé 3 méterrel emelt, fából és liánból épített platformon zajlott. Az urnákat mintegy 40 centiméter mélyen ásták el azon a mesterséges szigeten, amelyet az őslakosok a folyamatos áradások után földből emeltek túlélésük érdekében. Az ásatás után most a leletek kormeghatározása következik, miközben a környéken további urnák is előkerülhetnek a szigeten és más közeli mesterséges szigetek alatt is.

2025, adminboss, www.livescience.com alapján



Legfrissebb posztok