
Régóta áhított válaszok
A betűtervezők árgus szemekkel figyelik az MI térnyerését. Nemcsak a Monotype foglalkozik a témával – szerte a tervezői szcénában egyre többen használják ötleteléshez a Midjourney-t, vagy éppen a Replitet kódíráshoz, és beépítik a GPT-ket a munkafolyamatba. Sokan keresik a nagy MI-forradalom alkalmazási lehetőségeit, miközben vannak, akik ellenségesen tekintenek a trendre, mondván: a kreativitást is kiszerveznénk az optimalizált folyamatok oltárán.
Ez a mostani dilemmázás már visszaköszön az előző század fordulójának tipográfiai vitaestjeiről is. Akkoriban, az ipari forradalom hatására, művészek találgatták, vajon a gépesítés mit jelent majd a tipográfiának: eltűnik-e az egyediség, lesz-e univerzális betűtípus, s vajon a szöveg lekerül-e a papírról, hogy egyszerre legyen hang és betű? A kísérletek többsége zsákutcába futott, a nagy előrelépés végül a gyártási és tervezési hatékonyság lett. Most ugyanazok a kérdések kerülnek újra napirendre az MI kapcsán, a válaszok pedig éppoly homályosak, mint egy évszázaddal ezelőtt.
Az unalmas feladatoktól szabadulunk meg először
A Monotype-nál már 2015 óta tanítják az MI-t betűtípusok felismerésére, de a cég vezető dizájnere, Charles Nix szerint a lehetőségek kimeríthetetlenek. Az igazán izgalmas szerinte épp az, hogy most ritkán adódó történelmi lehetőség előtt állnak a tervezők, akik új megoldásokat találhatnak tipográfiai problémákra – de minden új MI-lehetőség önmagában emberi motivációval kezdődik és végződik.
Nem mindenki ilyen lelkes. Zeynep Akay vezető tervező szerint az MI generatív alkalmazásai egyelőre nem igazolták, hogy valóban hozzáadnának a kreatív folyamathoz – ő inkább segédeszközként, az unalmas, ismétlődő feladatok (például a betűköz, az OpenType-funkciók írása, hibajavítás) kiváltására tartja őket alkalmasnak. Sokan viszont nem adják ki szívesen a kreatív kontrollt az MI-nek, és tartanak attól, hogy a humán szellemi teljesítmény végül feleslegessé válik.
Visszatérő aggodalmak – leáldozik-e a kreativitásnak?
Nix szerint az MI inkább az egyszerű, ismétlődő folyamatoktól szabadíthatja meg a tipográfiát, de a kreativitást önmagában még nem helyettesíti. Harmincöt évvel ezelőtt hasonló vita zajlott a számítógépek tipográfiai szerepéről, de a tervezők most is aktívak, csak éppen digitális eszközökkel dolgoznak. Az MI esetében viszont még nem látszik világosan, hogy hol és hogyan segíthet, vagy hogy egyáltalán érdemes-e széles körben bevezetni, ha eredményei gyakran elmaradnak a várttól. Akay szerint jelenleg úgy állunk, mintha már ismernénk a festéket, de a vásznat még nem láttuk.
Az MI körüli jelenlegi lelkesedés a kilencvenes évek dotkom-lufijára emlékeztet: mindenki befektet, gyakran valós fogyasztói igény nélkül – végül a legtöbb startup elbukott, és csak akkor tért vissza az internet, amikor már valódi problémákat lehetett megoldani vele.
A mostani MI-használók nagy része nem is tipográfus; inkább menedzserek próbálják az MI-t futtatni, hogy automatizálják a kreatív szakmákat is és olcsóbban termeljenek.
Mi változik tényleg?
Nix és Akay szerint egy MI-piac összeomlása akár pozitív hozadékokkal is járhat, kiszűrheti a túlzott tőkebefektetői hype-ot. Nix ugyanakkor hangsúlyozza: a valódi igények néha csak később jelennek meg – például a nem latin ábécékre alig vannak profi betűtípusok, itt az MI valóban hiánypótló lehet a globális designban. Az azonban valószínű, hogy egyhamar nem szűnik meg a jelenlegi licencalapú betűvásárlás: inkább arról lesz szó, hogy az MI-generatív funkciókat beépítik a meglévő betű-előfizetésekbe, amelyek költsége tovább hárul a tervezőkre, megrendelőkre – ma is csak olyan MI-eszközök érhetőek el ténylegesen, mint például a WhatTheFont, amely felismeri a betűtípust.
Azt sem tudni pontosan, milyen lesz tíz év múlva a tipográfia – vagy mennyit tartunk meg a mostani tudásunkból, rutinjainkból. Fontos, hogy ne essünk a technológiába vetett romantikus hurráoptimizmus csapdájába, hangsúlyozza Akay: a kreatív érték éppen abban rejlik, hogy idő, figyelem és kockázat árán születik meg. Az MI tubusából már nem lehet visszanyomni a fogkrémet, de attól, hogy bizonytalan jövő előtt állunk, még lehet óvatosan és átgondoltan viszonyulni hozzá.