Gigantikus adathalmaz, meglepő következtetések
A Nature-ben közölt kutatás a DESI csillagászati felmérés 47 millió galaxis és kvazár adatait vizsgálta, amelyek több mint 11 milliárd évnyi időszakot fednek le az univerzum történetéből. Az ilyen elképesztő adattömegekből már eddig is tudtuk: a galaxisok nem egyenletesen terülnek el, hanem óriási, szálas – úgynevezett filamentumok – rendszereket alkotnak, és nagy üres terek szegélyezik őket. A szerzők most azt állították, hogy a filamentumok hosszabbak, mint valaha hittük; akár több milliárd fényéven át húzódnak, sőt, mintha bizonyos irányokban halmozódnának. Vagyis az univerzum struktúrái mintha előnyben részesítenének néhány irányt, megsértve ezzel a kozmológia alaptételét, miszerint a világmindenség nagy léptékben homogén és izotróp.
Súlyos hiba a számításban
Amikor Till Sawala, a Helsinki Egyetem kozmológusa részletesen megvizsgálta a publikációt, gyorsan észrevette a problémát. A szerzők a galaxisok távolságát fényességi távolsággal (luminosity distance) számolták, nem pedig az úgynevezett komoving távolsággal, ami a táguló univerzum miatt sokkal pontosabb – ráadásul nem vették figyelembe azt sem, hogyan változik a távolság a világegyetem tágulásának ütemével. Sawala szerint, ha ezeket a hibákat kijavítjuk, a feldolgozott adatok tökéletesen beleillenek az eddig elfogadott modellekbe: nincsenek titokzatos, óriási filamentumhalmazok, az univerzum nagy léptékű egyenletessége továbbra is áll.
Vagyis a helyes számításokkal az új eredmények semmilyen fontos kozmológiai elvet nem döntenek meg.
Túl izgalmas eredmények, túl csendes helyreigazítások
Mint sokan mások, Sawala is úgy látja, a Nature mint vezető folyóirat presztízse miatt elsősorban a lehető legizgalmasabb, legáttörőbb eredmények közlését tűzi ki célul – így egy forradalmi tanulmány könnyebben átcsúszhat a szűrőn. David Spergel, vezető asztrofizikus szerint is csalódás, hogy egy ilyen hiba átment a lektoráláson: úgy véli, a folyóirat szerkesztőinek jobban kellene figyelniük. Mindazonáltal maga Sawala is elismeri, mennyire bonyolult feladat lektorként egy-egy hibát ilyen komplex elemzésben kiszúrni, amikor legtöbbször a bíráló csak egy-egy részterület igazi szakértője.
Az átláthatóság hiánya félreértésekhez vezet
Az eset rávilágít a lektorálás buktatóira. Egyre több csillagász választja azt az utat, hogy eredményeit először nyílt preprint oldalon (például az arXivon) teszi közzé, ahol a teljes közösség gyorsan véleményt alkothat. A forradalmi felfedezéseket azonban gyakran csak titokban, újságírókhoz, röviddel a megjelenés előtt eljuttatva mutatják be – így az ellenőrizhetőség sérül. Az efféle tudományos embargo inkább a lap érdekeit szolgálja, nem a kutatásét.
Emiatt egy-egy hiba hónapokig, évekig is fennmaradhat, és a közvéleményben úgy él tovább a szenzáció, hogy eközben a tudományos közösség már át is írta, helyesbítette az eredményt. Sawala szerint a tudományban mindig az átláthatóságnak kellene előnyt élveznie a szenzációval szemben.
