Az idő illúziója – vagy mégsem?
Úgy tűnik, hogy a fizikai törvények többsége nem különböztet múltat és jövőt, a legnagyobb kérdés mégis az: miért érzékeljük az idő „nyilát”, miért halad minden egy irányba? Ez alatt azt kell érteni, hogy egyes elméletek – például a Wheeler–DeWitt-egyenlet – szerint a világegyetem nem tartalmaz önálló, beépített órát, azaz nincs alapértelmezett idő. Ehelyett a rendszer részecskéi közötti kölcsönhatások, változások teremtenek valami időjellegűt. Barontini csapata pontosan ezt ellenőrizte a laborban úgy, hogy minden külső időmérést kizárt, és az események sorrendjét kizárólag a rendszer belső változásaiból rekonstruálta.
Rend, káosz és az entrópikus idő
A rendszerben az idő nem kívülről érkezett, hanem a belső rendezetlenség, vagyis az entrópia változása hozta létre. A fényes régión belül a részecskék eloszlása folyamatosan változott: amikor ez nőtt vagy csökkent, az entrópia változása miatt a rendszer „haladt” az időben. Ha viszont a részecske-eloszlás változása leállt, az idő is megállt. Ez az „entrópikus idő” mindössze egy irányban folyt, vagyis világos időirányt adott, sorba rendezte az eseményeket, és változó sebességgel is eltelhetett, attól függően, hogy miként oszlott meg az entrópia.
Kvantummechanika és az idő újragondolása
A kísérlet lehetővé tette a Schrödinger-egyenlet átírását is úgy, hogy az időt csak a rendszer saját változásai, nem pedig külső óra határozzák meg. Így már akkor is kiszámíthatóvá vált a kvantumrészecskék „valószínűségi felhőjének” alakulása, ha nem áll rendelkezésre hagyományos értelemben vett idő. A megfigyelések rámutattak, hogy a világegyetem eseményei helyesen sorba rendezhetők pusztán a rendszer saját belső fejlődése alapján is – nem kell hozzá objektív, mindent átható idő.
Új világok felé: laboratóriumi univerzumok a jövő kutatásában
Az eddig csak elméletekben létező elképzeléseket immár valós kísérletekkel lehet vizsgálni. A csapat szerint a módszer hamarosan fejlettebb, bonyolultabb rendszerekre is alkalmazható, így például vizsgálható a világegyetem születése (Big Bang), összeomlása (Big Crunch), vagy akár fekete lyukak mesterségesen szimulált fizikai viselkedése. Úgy tűnik, hogy az idő – legalábbis a kvantumvilágban – valóban nem eleve adott háttér, hanem a benne zajló változásokból születik – talán éppúgy, ahogyan a mi univerzumunkban is.
