Rejtett agyagréteg a Japán-árokban
A legtöbb nagy földrengés mélyebben kezdődik, azonban Japánban a törésvonal a tengerfenék alatt mindössze 24 km mélyen repedt meg, sokkal közelebb a felszínhez, mint például a 2001-es, 6,8-as erősségű Nisqually-földrengés, amely 52 km mélyről indult. A különbség oka egy mintegy 30 méter vastag, ősi pelágikus agyagréteg, amelyet több mint 8 ezer méteres mélységben, a Chikyu kutatóhajóról végzett fúrásokkal tártak fel. Ez a rendkívül csúszós és puha agyag évmilliók alatt rakódott le, miközben a tengerfenékre ülepedtek a mikroszkopikus részecskék. Az erősebb kőzetrétegek közé ékelődve ez az agyag természetes csúszósíkként működött, amely koncentrálta a törésvonal mozgását, és lehetővé tette annak könnyű átjutását egészen a tengerfenékig.
Miért jelentős ez a felfedezés?
Feltételezhető, hogy mivel ez a pelágikus agyagréteg több száz kilométer hosszan húzódik a Japán-árok mentén, a térség a korábban gondoltnál is érzékenyebb lehet az ilyen, sekélyen törő földrengésekre. Nemcsak a helyi lakosságot érinti egy ilyen esemény, hanem a kikötők forgalmát is, sőt, az óceánon átívelő hullámok a Hawaii-szigeteket is fenyegethetik, ahol éppen a japán és alaszkai eredetű cunamik számítanak a legpusztítóbbnak.
Jobb előrejelzés a jövőben
A felfedezés segíthet abban, hogy a kutatók pontosabban feltárják, hol alakulhatnak ki hasonlóan veszélyes földrengések és cunamik a jövőben. Az információk birtokában a döntéshozók javíthatják az építési szabályokat, ellenállóbb infrastruktúrát tervezhetnek, illetve frissíthetik a menekítési terveket a lakosság biztonsága érdekében. Japán a világ egyik vezető országa a természeti csapások elleni küzdelemben, mégis a 2011-es események arra figyelmeztettek mindenkit, mennyire fontos tovább mélyíteni tudásunkat a földrengések rejtett okairól.
