Galaktikus tűzijáték és világító porfelhők
A legismertebb látványosság a Cassiopeia csillagképben található Cassiopeia A, egy körülbelül 11 ezer fényévre lévő szupernóva-maradvány. Az objektum röntgensugárzásban kék és lila árnyalatban tündököl, kiemelve a robbanás után visszamaradt vasat, kalciumot és oxigént. Az infravörös mérések pirosban és fehérben mutatják meg, tovább kiemelve a porburkok és a törmelék fényét. Ez a tűzijátékszerű csoda egy mintegy 340 éve felrobbant csillagnak köszönhető.
Az NGC 3603, amely 20 ezer fényévre található galaxisunk Karina-spirálkarjában, a Tejútrendszer legfényesebb látható ködje. Itt a Hubble-űrtávcső és a Chandra adatai együtt mutatják be az újonnan született, aktív csillagok sokaságát, valamint a port, a gázt és a sugárzást.
Csillaggyűrűk és láthatatlan anyag
Az M94 (NGC 4736) egy spirálgalaxis 19 millió fényévnyi távolságban, amelyben a „csillagkeletkezési gyűrű” különös, halvány spirálkarokat rajzol az ovális mag körül. Az optikai, földi és röntgen adatok kombinációja mutatja meg az intenzív csillagkeletkezési régiókat.
Az utolsó képen a ZwCl 0024+1652 nevű galaxishalmaz tűnik fel, amely nagyjából öt milliárd fényévre helyezkedik el a Halak csillagképben. Itt a Chandra röntgenfelvételei vörössel ábrázolják a forró gáztömeget, melynek tömege meghaladja a halmaz összes galaxisáét. A Hubble mérései a sötét anyag jelenlétének felismerésében is segítenek.
Hangzó univerzum
A képsorozathoz a NASA új hangélményt is csatolt: az NGC 3603, az M94 és a ZwCl 0024+1652 adatait hangokká alakították, így az űr nemcsak láthatóvá, hanem hallhatóvá is vált az érdeklődők számára.
