
Bonyolultabb afrikai kezdetek
Valószínűsíthető, hogy az afrikai eredet elmélete igaz, de az embercsoportok szétválása, vándorlása és újbóli találkozása jóval összetettebb folyamat volt. A tudósok genetikai mintákat gyűjtöttek a kontinens különböző részeiről, köztük délről, keletről és nyugatról. Az evolúciós folyamatot meghatározó modellek emiatt már távol állnak az egyszerű egyenes ágtól, sokkal inkább egymásba fonódó ágak hálózatának tűnnek.
A kutatás vezetői szerint a bizonytalanság részben abból fakad, hogy a fosszíliák és az ősi DNS-leletek hiányosak, illetve hogy a jelenlegi DNS-modellek nem mindig illeszkednek a régészeti adatokhoz. Ez a friss eredmény azonban alapjaiban alakítja át az emberré válás folyamatának eddigi értelmezését.
A Nama nép kulcsfontosságú genetikai nyomot adott
A legfontosabb eredmény 44, ma élő Nama ember teljes genomszekvenciájából született, akik a kontinens déli részén élnek. Ők rendkívüli genetikai változatosságot őriznek. Az általuk szolgáltatott adatok segítettek igazolni, hogy az emberek közös múltja inkább összetett, többszörösen összekapcsolt eredet, mintsem egyetlen forrásból eredő.
A leghitelesebb modell alapján az első, ma is kimutatható populációs szétválás körülbelül 120–135 ezer éve történt. Ezelőtt a különböző Homo-csoportok már több százezer éve keveredtek egymással. A megosztottság után sem szűnt meg a kapcsolat: folytatódott a géncsere, ami a modern ember eredetét rugalmas, „laza”, genetikailag átjárható populációk hálózataként írja le.
Új magyarázat az emberi genetikai változatosságra
Ez a hálózatszerű modell jobban magyarázza, miért olyan sokszínű az emberi genetika. Nincs szükség arra a feltételezésre, hogy egy ismeretlen ősi emberszerű csoport komoly génállománybeli hatást gyakorolt volna ránk. A mostani adatok alapján maga az ősök közti kapcsolatrendszer volt elég a modern DNS-mintázatok kialakulásához.
A kutatócsoport szakértői hangsúlyozták, hogy ez az új irány jelentősen előreviszi az antropológiai kutatásokat. A fosszíliákat is más szemmel kell nézni: a genetikai különbségek mindössze néhány százaléka vezethető vissza az ősi populációk eltéréseire, vagyis ezek a csoportok valószínűleg hasonló külsővel rendelkeztek.
Tovább bővülő tudás az afrikai sokszínűségről
Az új modelleket alátámasztó friss kutatások szerint Dél-Afrikában például legalább 9 ezer éven keresztül fennmaradt a genetikai folytonosság, ami még hangsúlyosabbá teszi az emberi múlt sokszínűségét. Ősi, tízezer éves maradványok elemzése tovább növelte a Homo sapiensen belüli változatosság ismert mértékét is.
Összességében tehát az emberiség eredete nem egyetlen helyen, egy pillanat alatt történt meg, hanem számtalan afrikai nép közös történelmében, kapcsolatában és a rendkívül gazdag genetikai változatosságban gyökerezik.
