
Miért csalóka az emberiesítő nyelv?
Fontos megjegyezni, hogy amikor például azt mondjuk, hogy az MI „gondolkodik” vagy „dönt”, olyan képességeket tulajdonítunk neki, amelyekkel valójában nem rendelkezik. Az MI ugyanis nem rendelkezik sem akarattal, sem érzésekkel, sem tudattal. A válaszai kizárólag adatminták elemzésén alapulnak, nem önálló gondolatokon vagy döntéseken. Ezek a szófordulatok könnyen túlértékelik az MI képességeit, így az emberek a reálisnál többet várhatnak el tőle, vagy megbízhatóbbnak hihetik annál, mint amilyen valójában. Ráadásul az ilyen megfogalmazások elterelhetik a figyelmet arról, hogy a rendszerek mögött mindig emberek – fejlesztők, mérnökök, vállalatok – állnak, akik a működésükért felelnek.
Mennyi antropomorfizmus szivárog be a hírekbe?
Mackiewicz és Aune vezetésével egy kutatócsoport átvizsgálta a News on the Web (NOW) hatalmas adatbázisát, amely több mint 20 milliárd szót tartalmaz, 20 angol nyelvű ország hírcikkeiből. A kutatás célja annak feltárása volt, mennyire jellemző, hogy a mesterséges intelligenciáról emberi tulajdonságokkal társítva írnak.
Az eredmények meglepőek voltak: a mindennapi beszédben megszokott antropomorfizmus jóval ritkábban fordul elő újságcikkekben. Az MI-hez leggyakrabban társított igék között a „szüksége van” (661 esetben) szerepel a legtöbbször, míg a ChatGPT kapcsán a „tudja” kifejezés csupán 32-szer fordult elő. Más szóval, az újságírók, talán tudatosan, visszafogottabban és árnyaltabban írnak a mesterséges intelligenciáról, mint várnánk. Ebben az is közrejátszhat, hogy a jelentős hírügynökségek iránymutatásai kifejezetten óva intenek attól, hogy az MI-t emberi érzésekhez vagy tulajdonságokhoz kössék.
Nem minden igének van emberi árnyalata
Az sem mindegy, milyen szövegkörnyezetben jelennek meg ezek a szavak. Például a „szüksége van” kifejezést olyan mondatokban alkalmazták, mint „az MI-nek sok adatra van szüksége” vagy „az MI némi emberi segítségre szorul”. Ezek inkább technikai, mintsem emberi tulajdonságokra utalnak. Hasonlóképpen, amikor azt írják, hogy „az MI-t tanítani kell”, a hangsúly nem az önálló tudatosságon, hanem az emberi irányításon van.
Árnyalatok és határok: hol végződik az ember, hol kezdődik a gép?
Fontos megjegyezni, hogy az sem mindegy, pontosan hogyan hangzik el egy-egy kifejezés. Van, hogy a szófordulat inkább emberi képességeket sugall, például amikor azt állítják, hogy „az MI-nek értenie kellene a való világot”. Ezekben a mondatokban valóban megjelenik az antropomorfizmus, bár ezek száma is elenyésző. Más szóval, ez egyfajta skálán mozog: nem minden megszemélyesítés egyforma, és többségük inkább ártalmatlan.
Miért számít, hogyan beszélünk az MI-ről?
A kutatás végkövetkeztetése szerint az újságírók jóval árnyaltabban és óvatosabban írnak a mesterséges intelligenciáról, mint azt sokan feltételezik. Még azokban az esetekben is, amikor embert sugalló kifejezéseket használnak, a kontextus legtöbbször kizárja a tudatos, önálló gondolkodás feltételezését. A szóválasztásnak ugyanakkor jelentősége van: amit a médiában olvasunk, befolyásolhatja, hogyan gondolkodunk az MI-ről, mekkora szerepet tulajdonítunk neki, vagy mennyire bízunk meg benne.
Az MI fejlődése felgyorsult, így a róla alkotott közbeszéd is kritikus jelentőségű. A kutatók szerint érdemes lesz tovább vizsgálni, hogyan alakítja a ritkán előforduló, de erőteljes megszemélyesítő nyelv az emberek technológiával kapcsolatos véleményét.
