
Két versenyző, egy cél: Holdra szállni
A tervek szerint az Artemis III küldetés során négy asztronauta indul el a Föld körüli pályára az Orion-kapszulával. Amennyiben minden a menetrend szerint halad, előbb pályán találkoznak és dokkolnak a két fejlesztés alatt álló holdraszálló egy-egy példányával: a SpaceX Starship Human Landing System (HLS) változatával, illetve a Blue Origin Blue Moon Mark 2 holdkompjával. Ez a párbaj eldönti, ki közelítheti meg elsőként emberrel a Holdat ebben az évszázadban.
A NASA azonban nem sieti el a tényleges holdraszállást: azt az Artemis IV-re halasztotta 2028-ra, hogy legyen elég idő minden rendszer tesztelésére és a szükséges tempó felvételére a kínai űrversennyel szemben. Az új időzítés részben azért született, mert a túlzott elővigyázatosság miatt eddig hatalmas erőforrásokat emésztettek fel a soha el nem induló programok, a kudarcot vallott hardverek és a csúszások.
Bonyolult űrbéli találkozók
A mostani Artemis III küldetés fő feladata, hogy biztonságosan végrehajtsák a dokkolási manővert az Orion és a holdkompok között Föld körüli pályán. Itt minden közelebb van, az esetleges problémák pedig gyorsabban kezelhetők, mint a Hold közelében. A sikeres teszt csökkenti a későbbi holdraszállások kockázatát is. Bár a világot az első holdraszállás lázba hozta, az óvatos haladással stabilabb alapokra lehet helyezni az új amerikai holdprogramot.
Mindkét leszállóegység komoly technológiai kihívásokkal néz szembe. A Starship HLS – egy újrahasználható, több mint 52 méteres torony – hatalmas rakományt vihet, az asztronauták számára pedig oldalról csatlakozó lift szolgál, közel 1000 kilogrammnyi teher mozgatására. Ugyanakkor a Blue Origin Mark 2 – egy 16 méteres, négylábú „doboz” – inkább az Apollo-korszak gépeire emlékeztet, viszont kisebb terhet vihet. Mindkettő többszöri holdraszállásra adhat lehetőséget, ha sikeres lesz.
Óriási tesztüzem indul – de sok a buktató
Az út a Holdig bonyolult: a holdraszállókat Föld körül tankolják fel, ehhez akár egy tucatnyi űrrepülésre is szükség lehet a megfelelő mennyiségű üzemanyag eljuttatásához. Maga a dokkolás csak ezután következhet. Ezt a manővert csak nagyon kevesen próbálták eddig – a leghasonlóbb a hatvanas évek Apollo–9 tesztje volt, amikor az űrhajósok földkörüli pályán tesztelték a holdmodult.
A Blue Origin jelenleg a Mark 1 nevű, csak teherszállításra képes verzió Holdra juttatását tervezi 2025 végére. Ez fogja elvinni a Volatiles Investigating Polar Exploration Rover (VIPER – jégkutató szonda) nevű járművet a Hold déli sarkához, hogy vízjég után kutasson.
Nincs megállás: mindenki az idővel versenyez
A SpaceX nemrégiben jelentette be, hogy új, háromszor továbbfejlesztett Starship rakétájának következő tesztje várat magára – pedig a Wall Street és a NASA is feszült figyelemmel kíséri az eseményeket, főleg hogy a cég épp tőzsdei bevezetés előtt áll, 6 400 milliárd forint körüli értékeléssel.
A NASA közben figyelemmel kíséri a saját indítórendszerének javításait. Még az Artemis IV előkészületeihez is rengeteg teendő van: mindkét magáncégnek előbb személyzet nélküli próbalandolást és visszatérést kell végrehajtania, mielőtt emberek szállhatnak holdkompjaikra, valamint szondák és felszerelések egész sorát kell előre eljuttatni a felszínre.
Az időzítésen múlik minden
A NASA hatalmas hangsúlyt helyez arra, hogy megtartsa a tervezett ütemet: 2028-ban valóban emberek szálljanak le a Holdra. A nagy kérdés az, melyik cég lesz végül gyorsabb és megbízhatóbb, hiszen egyre közeledik a pillanat, amikor újra amerikai űrhajós hagyhat lábnyomot a holdporban. A végső helyszínválasztás – a Föld körüli pálya magassága – szintén kulcsfontosságú, és takarékossági vagy technikai megfontolások mentén dől el.
Egy azonban biztos: az amerikai holdprogram új fejezete most indul csak igazán, és minden a tempón, az összehangoltságon, valamint az együttműködésen múlik majd.
