Miért ennyire értékes a Shackleton-kráter?
A 21 km széles Shackleton-kráter – melynek mélysége több mint 4 km – felszínét például Budapest vagy Berlin teljesen betöltené. A kráter szélén szinte folyamatosan süt a Nap, miközben a mélyben sötétség és extrém hideg tartja meg a több ezer éves vízjég-lerakódásokat. Éppen ezért vált kulcsfontosságú célponttá a Holdért folyó globális űrversenyben, hiszen ivóvízhez, a légzéshez szükséges oxigénhez és rakétaüzemanyag gyártásához nélkülözhetetlen alapanyag lehet az ott található jég. A jövőbeli állandó holdbázisok energiáját pedig a kráter peremének szinte állandó napsütése biztosíthatná.
Az Endurance kezdetei és titkos célja
A Blue Origin Endurance nevű leszállóegységének első próbarepülése lesz a cég új Blue Moon Mark 1 konstrukciójának. Ez a 8 méter magas óriás nemcsak rakományt és kísérleteket tud a Holdra juttatni, de referenciát is teremt a NASA Artemis programjának emberszállító változata számára. Jeff Bezos csapata egyelőre titokban tartja a pontos landolási koordinátákat, de az biztos, hogy a kráter peremére céloznak. Az Endurance fedélzetén a NASA által finanszírozott sztereókamerák vizsgálják majd, hogyan hat az űrhajó hajtóműve a holdi porra, és egy lézeres tükörrel is felszerelik, amely segíti a kutatókat abban, hogy ultraprecízen bemérjék a helyzetét. A sikeres, stabil landolás azonban most a kiemelt cél.
A Chang’e–7 holdjárója és drónja már a jéglelőhelyekre vadászik
Kína sem kisebb célokat tűzött ki: az általuk fejlesztett Chang’e–7 leszállóegység egy orbiterszondával, egy holdjáróval és egy minidrónnal száll le valahol a Shackleton-kráter szélén. Leszállás után a holdjáró és a drón tudományos műszerekkel térképezi majd fel, mennyi és milyen eloszlású a vízjég a kráterben és környékén. Az egyik legfontosabb vállalásuk, hogy közvetlenül igazolják: valóban ott rejtőzik-e a vízjég, és hogy pontosan mi annak az eredete. Kína már a 2030-as években saját holdbázist tervez a déli póluson.
Nemzetközi jog és űrpolitika a Holdon
Amennyiben az Endurance és a Chang’e–7 valóban közel landolna és működne együtt a Shackleton-kráterben, új helyzetet teremthetnének a nemzetközi űrjog terén. Az 1967-es Világűrszerződés kimondja, hogy nem lehet szuverén területi igényt érvényesíteni a Holdon, azonban lehetőséget ad állandó bázisokra, és előírja, hogy a résztvevők kötelesek egymás érdekeit tiszteletben tartani. Ha az egyik ország léphet először, azzal a későbbi jogi, etikai és működési normákat is kialakíthatja, ami stratégiai előnyt jelent. A NASA az Artemis-egyezményben úgynevezett biztonsági zónákat szorgalmazott az átfedő műveletek elkerülése érdekében, de Kína és Oroszország ezt az egyezményt nem írta alá. Jelenleg hatvanegy ország csatlakozott.
Ezáltal arra lehet következtetni, hogy a következő években a Shackleton-kráter és a Hold déli pólusa válik az űrhatalmak első számú tudományos és geopolitikai játszóterévé. Ennek köszönhetően a jövőben már nemcsak robotok, hanem emberek is megkezdik a versengést a holdi vízkészletekért, egyre szűkülő területen. A végső kérdés így az marad: ki lesz az első, aki valóban birtokba veheti a Hold új aranyát?
