Az apró torokcsont legendája
Jelentőséggel bír, hogy a csapat csontmikroszkópiát alkalmazott, és így találta meg a csont szerkezetében azokat a növekedési mintázatokat, amelyek bizonyítják: ez az állat már elérte, vagy majdnem elérte végső fejlettségi állapotát élete során. A Nanotyrannus alig érte el egy kifejlett T. rex méretének felét: hossza mindössze 5,5 méter (kb. 18 láb), míg a T. rex akár elérhette a 12 métert (kb. 40 láb). Ez alátámasztja, hogy nem egyszerűen a híres ragadozó növendék állapotáról van szó, hanem két külön fajról.
Zavaros múlt, tisztább jelen
A nevezetes koponyára 1942-ben találtak rá, s eredetileg Gorgosaurusnak gondolták. Csak 1988-ban keresztelték át Nanotyrannus lancensis-re, de évtizedekig tartotta magát az az elképzelés, hogy az állat nem más, mint egy kamasz T. rex. A mostani vizsgálatok azonban lezárhatják ezt a régi vitát – a hyoidcsont egyértelműen bizonyítja a kifejlettséget.
Új módszerek, új távlatok
A kutatók, köztük az ökológus Ashley Poust, összevetették a leletet modern krokodilokkal, struccokkal és gyíkokkal, valamint más dinoszaurusz-maradványokkal. Ez a fajta szemlélet újdonságnak számít a dinoszauruszkutatás területén, hiszen korábban szinte kizárólag a nagyobb csontok (például a combcsont és a bordák) adtak eligazítást az állatok koráról. Most kiderült, hogy az apró torokcsont is jól használható – és ezzel akár új típusú leleteket is be lehet vonni az elemzésekbe.
Kihalt óriások árnyékában
A vita végleg eldőlni látszik: a Nanotyrannus önálló fajként írható le, nem pusztán egy tizenéves, növekedés előtt álló T. rex volt. Nemrég egy újabb, Montana államban talált lelet is hasonló eredményekre vezetett. A két ragadozó tehát feltehetően egy időben, ugyanabban az ökoszisztémában vadászott – és ez felveti a kérdést, hogyan tudtak együtt élni, és milyen szerepet töltöttek be a korszak ökológiájában.
Ökoszisztémák összetettsége és jelentősége
Míg az egyik dinoszaurusz-rejtély már-már megoldódni látszik, újabb kérdések merülnek fel arról, hogyan rendeződtek el a gigászi ragadozók között a szerepek. A Nanotyrannus és a T. rex jelenléte ugyanazon területen összetettebb táplálkozási láncot, zsákmányszerzési viszonyokat és konkurenciát feltételez – mindez hozzájárul ahhoz, hogy jobban értsük, milyen sokszínű volt a dinoszauruszok élővilága, és hogyan alakultak ki, majd tűntek el ezek a különleges ökoszisztémák.
