Plakkok és gubancok: az Alzheimer-kór kezdetei
A betegséget 1906-ban írta le először Alois Alzheimer, miután egy ötvenes éveiben elhunyt páciens agyában ismeretlen fehérjerakódásokat és idegsejten belüli „gubancokat” talált. Ezek a plakkszerű lerakódások és szövevények csak boncolás után voltak felfedezhetők, évtizedekig a diagnózis is csak ekkor történt. Az áttörés az 1980-as években következett, amikor azonosították bennük az amiloid-béta nevű fehérjét.
Feltűnő volt, hogy Down-szindrómások agyában is gyakran fordul elő ilyen plakk, és hogy a kór egyik kulcsfehérjéjét kódoló gén épp azon a kromoszómán van, amelyből ebben a betegségben eggyel több van. A feltételezés szerint, ha az amiloid-béta nem halmozódik fel, vagy sikerül eltávolítani az agyból, a kór leállítható lenne.
Vakvágány? Az amiloid-célzás eredményei
Az elmúlt évtizedek fő kutatási fókusza a plakk-képződés megállítása volt. Gyógyszergyárak sorra fejlesztettek egereken sikeres gyógyszereket és vakcinákat, amelyek eltávolították az amiloidot és visszafordították a károsodást. Az áttörés látszólag karnyújtásnyira volt.
Embereken azonban rendre kudarcot vallottak ezek a gyógyszerek. A kísérletek nem tudták megállítani vagy visszafordítani a kognitív hanyatlást, viszont gyakran komoly mellékhatásokat, például agyi ödémát és vérzéseket okoztak. Egyes terápiák milliárdos forgalmat ígértek (például a Biogen aducanumab készítménye 65 000 dollár, azaz több mint 23 millió forint évente páciensenként), mégis visszahívták őket, mert az engedélyezésük is botrányba fulladt, és etikátlanságokat, valamint adathamisítást tártak fel.
Hasonló sorsra jutott a „félárú” lecanemab is, amely szintén nem bizonyult hatékonynak, miközben a mellékhatások továbbra is súlyosak maradtak. Az elméleti áttörést jelentő donanemab is csak az Alzheimer-kór korai fázisában mutatott alig érzékelhető javulást – aránytalanul nagy kockázatok mellett.
Új nyomok: gyulladások és fertőzések
Az amiloid-elmélet mellett más irányok is terítékre kerültek. Kiderült, hogy a gyulladásos folyamatok is szerepet játszhatnak a betegség kialakulásában. Egyes gliasejtek az agy immunvédekezésének részei, működésük a makrofágokéhoz hasonló, ahogyan azt szívinfarktusnál vagy autoimmun betegségeknél is látjuk.
Nem egyértelmű, de lehetséges, hogy egyes fertőzések – például a herpesz vagy az influenza – is hozzájárulnak a betegséghez. Nagy léptékű kutatások arra utalnak, hogy bizonyos vírusfertőzések akár ötszörösére is növelhetik a kockázatot. Bakteriális fertőzések, különösen a fogínybetegséget okozó Porphyromonas gingivalis, szintén gyanúsítottak lettek.
Felmerült a bélflóra szerepe is: egyes étrendi tényezők, például a rostban dús vagy omega–3 zsírsavakban gazdag ételek, kedvezően hathatnak az agyra. Az APOE4 génvariáció, amely megemeli az LDL-koleszterinszintet, tovább erősítheti a hajlamot. Még a lítiumhiány is kapcsolatba került a betegséggel.
Csakhogy rengetegen hordozzák például a herpeszvírust, vagy szenvednek fogínyproblémáktól, mégsem alakul ki náluk Alzheimer-kór. Valószínűbb, hogy ezek a tényezők egymással összefonódva, együttesen indítják el a betegséget.
Az Amyloid Maffia és a tudománypolitika árnyoldalai
Évtizedeken keresztül az úgynevezett Amyloid Maffia uralta a kutatások irányát. Kutatási pénzek és szakmai elismerések sorsa dőlt el attól függően, ki mennyire támogatta az uralkodó elméletet. Más hipotéziseket – például a gyulladásos okokat – háttérbe szorítottak, sőt nyíltan nevetség tárgyává tettek. Amikor itt-ott tudományos csalásra derült fény, kiderült: a legnagyobb presztízsű folyóiratokban megjelent kulcstanulmányok közül is hamis adatokra épült néhány.
Az engedélyezési eljárások is botrányt okoztak. A Biogen és az FDA között túlságosan közeli kapcsolatot állapítottak meg, a felelős vezetőknek távozniuk kellett.
Következtetés
A fentiek tükrében nem állítható, hogy az amiloid-hipotézis végleg megbukott – de a lelepleződött botrányok, a sikertelen klinikai próbák, valamint az újabb és újabb alternatív elméletek fényében egyre kevésbé tűnik elkerülhetetlen igazságnak. Miközben a kutatások zöme továbbra is az amiloidra összpontosít, érdemes lenne sokkal több figyelmet fordítani a gyulladások, fertőzések és anyagcsere-folyamatok szerepére is, hogy végre valóban hatékony kezelés szülessen az Alzheimer-kór ellen.
