Túlélhetetlen sötétség és káosz
Pontosabban, 8 perc 20 másodpercig senki sem tudná, mi történt – ennyi időre van szüksége a fénynek, hogy elérje a Földet. Addig minden maradna a megszokott kerékvágásban, aztán hirtelen koromsötétbe borulna az egész bolygó. A Hold is elhalványulna, hiszen csak a Nap fényét tükrözi. Csak a távoli csillagok fénye maradna látható az égen.
Súlyosabb problémát okozna, hogy minden bolygó, így a Föld is, azonnal elveszítené azt a gravitációs központot, amely pályán tartja. Később a Föld kilökődne a Naprendszerből, és egyre távolabb sodródna az űrben.
Az élet végzetes visszaszámlálása
A Nap fénye nélkül a Földön a mezőgazdaság lehetetlenné válna. A fotoszintetizáló élőlények – például a növények – gyorsan elpusztulnának, még ha néhány faj néhány hétig vagy hónapokig pihenőállapotban is maradna. Ettől kezdve a földi élet nagy része a pusztulás felé tartana. Az emberiség mesterséges fényforrásokhoz, áramhoz, olajhoz vagy gázhoz nyúlna, hogy kitolhassa a végét, de a szerves élet rövidesen teljesen ellehetetlenülne.
A gombák, amelyek rothadó vagy már elhalt anyagból élnek, talán némileg tovább bírnák, hiszen az első hullámban bőven adódna „eleség”. Ugyanakkor a hideg végül őket is elpusztítaná.
Pillanatok alatt fagyos pokol
A Föld az első 24 óra alatt átlagosan 20 Celsius-fokkal hűlne, ahogy Michael Summers bolygókutató megjegyzi. Két-három nap után a legtöbb helyen már fagypont alatt lennének a hőmérsékletek. Az algák, a növények és az állatok nagy része hamar elpusztulna. Az apró tavak egy héten belül befagynának, a nagyobb tavak és a tengerek hetek-hónapokig bírnák. Az óceánok még évekig, talán évtizedekig folyékonyak maradnának a mélyben, különösen ott, ahol víz alatti vulkánok működnek – ez akár évmilliárdokig eltarthat.
Minél távolabb kerülne a Föld a Naptól, annál zordabbá válna a klíma. Meg lehet nézni a Plútó példáját: ez negyvenszer messzebb kering a Naptól, mint mi, és ott mínusz 240 Celsius-fok a hőmérséklet. Ha a Föld kilökődne a Naprendszerből, viszonylag hamar még ennél is hidegebb térbe kerülne.
Ennek ellenére a Föld sosem érné el az abszolút nulla hőmérsékletet, mert a világegyetemben minden anyag minimálisan felmelegszik a kozmikus háttérsugárzás (maradék hő) miatt, amely körülbelül mínusz 270 Celsius-fokon húzza meg az alsó határt.
Van-e túlélő?
Az emberiség túlélési esélyei nevetségesen csekélyek lennének: csak felszín alatti bunkerek, barlangok, geotermikus vagy atomenergiára épülő mesterséges komplexumok nyújthatnának néhány évnyi menedéket. Ahhoz viszont, hogy ilyen területeken kellő mennyiségű élelmiszert termeszthessünk mesterséges fényben, példátlan mérnöki bravúr szükséges.
Később a Föld legellenállóbb lényei, többek között az apró medveállatkák (tardigradák), néhány tized milliméteres állatok, gond nélkül túlélnék a jégbe dermedt bolygót. Ezek akár sugárzást, folyékony nitrogént, extrém hőmérsékletet is kibírnak – valószínűleg csak egy kalapács tenne bennük kárt végleg.
Emellett megmaradnának azok a mikroorganizmusok, amelyek a tengerfenéki hőforrások környékén élnek, mivel kémiai energiát nyernek a környező kőzetekből, nem pedig fotoszintézissel.
Az utolsó reménysugár
Vigaszt jelent, hogy a Napra nem vár ilyen sors: még 5 milliárd évig stabilan fényt és hőt ad, utána viszont óriási vörös óriássá válva elnyeli a Merkúrt, a Vénuszt, s talán a Földet is. Az emberiség viszont ezt az időt valószínűleg már nem éri meg, hiszen egymilliárd éven belül a fokozódó napfény miatt elpárolognak az óceánjaink, lakhatatlanná téve a bolygót.
A Nap azonban nem tűnik el egyik pillanatról a másikra; a csillagok sorsa hosszú távon elkerülhetetlenül változik, és ezek a folyamatok tárják fel előttünk a világegyetem igazi arcát.
