Hibernálás helyett: amikor a vagus ideg túlműködik
Az autonóm idegrendszernek köszönhetően tudunk gond nélkül, álmunkban is lélegezni, emészteni vagy akár ételt lenyelni. Ennek egyik kulcsszereplője a vagus ideg, amely a koponyából egészen a hasüregig húzódik, és számos szervünkkel áll kapcsolatban. Mindazonáltal, ha valakinél a vagus ideg túlzott aktivitást mutat, annak következménye egyfajta hibernációs válaszhoz hasonlítható – a szív egyszerűen „kikapcsol”. Ennek következtében a szív felszínén elhelyezkedő idegrostok (ganglionated plexi) olyan túlzott elektromos jeleket kapnak, amelyek megszakítják a normális szívverést.
A kiváltó ok eltérő lehet: valakinél a nyelés, másoknál hirtelen jelentkező hasi fájdalom vagy bizonyos mozdulatok indítják be a veszélyes folyamatot.
Az ájulás okai és a hagyományos megoldások korlátai
Az ájulás, orvosi nevén szinkópe (syncope), sokunk számára ismerős. Oka legtöbbször az, hogy a vagus ideg átmenetileg csökkenti a vérnyomást, és ezáltal rövid időre megszűnik az agy vérellátása. Kardioinhibitórikus szinkópe esetén azonban magát a szívverést fékezi le túlzott mértékben a túlműködő ideg. Bár ez a fajta szívmegállás ritka – az eszméletvesztéssel orvoshoz fordulók kevesebb mint 5%-át érinti –, a kiszámíthatatlan, hirtelen rosszullétek miatt az életminőség drasztikusan romlik.
Korábban az egyetlen tartós kezelésnek a pacemaker-beültetés számított. Ez viszont hosszú távon több problémával is jár: a készülék elemeit időnként cserélni kell, ez pedig újabb műtétekkel és fertőzésveszéllyel jár, főleg fiatalabb pácienseknél.
Cardioneuroabláció: egy forradalmian új lehetőség
Egy brit kutatócsoport most jelentős áttörést ért el cardioneuroablációs eljárás alkalmazásával, amely során egy vékony elektródát juttatnak el a szív felületén található idegrostokhoz, majd rádiófrekvenciás energiával roncsolják a problémás idegszöveteket. Ennek következtében megszűnik a túlműködő vagus ideg zavaró hatása, helyreáll a szív természetes ritmusa, az ájulásrohamok pedig jóformán eltűnnek.
A módszert tíz év alatt 25 betegen alkalmazták az Imperial College Londonban; közülük sokan korábban naponta többször is elájultak, az eljárást követő egy évben viszont szinte egyáltalán nem fordult elő náluk újabb rosszullét. Mindössze három esetben kellett megismételni a beavatkozást a szövetek visszanövése miatt, de még így is kevesebb beavatkozást igényel, mint a pacemaker-ellátás. Mindazonáltal a módszer hosszabb távú hatásosságának vizsgálata folyamatban van.
Az új élet reménye
Az eljárás már több mint ötven ember életét változtatta meg. Az egyik páciens, Sarah Hall a beavatkozás óta nem ájult el, még étkezés közben sem, visszanyerte önállóságát: újra dolgozik, közlekedik, vezet – számára mintha teljesen kicserélték volna az életét.
